1Au ajuns de cealaltă parte a mării, în ținutul gherasenilor[1]. (Is 65:1; Mat 8:28; Lu 8:26)2Când a coborât Isus din barcă, L‑a întâmpinat imediat un om care ieșea din morminte și avea în el un duh necurat.3El își avea locuința în morminte și nimeni nu mai putea să‑l țină legat nici chiar cu un lanț.4Fusese de multe ori legat cu lanțuri și cu cătușe, dar rupsese lanțurile și sfărâmase cătușele și nimeni nu‑l putea stăpâni.5Toată noaptea și toată ziua era prin morminte sau prin munți, urlând și tăindu‑se cu pietre.6Când L‑a văzut pe Isus de departe, a alergat, I s‑a închinat7și a strigat cu glas tare, zicând: – Ce am eu de‑a face cu Tine, Isuse, Fiu al Dumnezeului cel Preaînalt? Te pun să juri pe Dumnezeu, să nu mă chinui!8Căci Isus îi zicea: „Duh necurat, ieși afară din acest om!“9Isus l‑a întrebat: – Care‑ți este numele? El I‑a zis: – Numele meu este „Legiune“[2], pentru că suntem mulți.10Și Îl ruga mult pe Isus să nu‑l trimită afară din ținutul acela.[3] (Lu 8:31)11Acolo, pe munte, era o turmă mare de porci care pășteau.12Duhurile necurate L‑au rugat, zicând: – Trimite‑ne în porcii aceia, ca să intrăm în ei!13Și El le‑a dat voie. Duhurile necurate au ieșit din om și au intrat în porci. Atunci turma, în jur de două mii de porci, s‑a repezit pe râpă în jos, în mare; și s‑au înecat în mare.14Păzitorii lor au fugit și i‑au anunțat pe oameni în cetate și în cătune. Și aceștia au venit să vadă ce s‑a întâmplat.15Când au ajuns la Isus și l‑au văzut pe cel ce fusese demonizat, – pe cel ce avusese în el legiunea –, stând jos, îmbrăcat și întreg la minte, s‑au înspăimântat.16Cei ce văzuseră ce s‑a întâmplat cu cel ce fusese demonizat și cu porcii, le‑au istorisit totul.17Atunci ei au început să‑L roage pe Isus să plece din hotarele lor.18În timp ce Isus Se urca în barcă, cel ce fusese demonizat Îl ruga să‑l lase să rămână cu El,19dar Isus nu l‑a lăsat, ci i‑a zis: „Du‑te acasă, la ai tăi, și istorisește‑le cât de mult a făcut Domnul pentru tine și cum a avut milă de tine!“[4] (Mar 1:44; Mar 5:43)20El a plecat și a început să proclame prin Decapolis[5] cât de mult făcuse Isus pentru el. Și toți erau uimiți.
Vindecarea unei femei și învierea unei fetițe
21După ce Isus a trecut iarăși cu barca de cealaltă parte, s‑a adunat la El o mare mulțime de oameni. Și El stătea lângă mare. (Mat 9:18; Lu 8:40)22A venit la El unul dintre conducătorii sinagogii, pe nume Iair. Când L‑a văzut, a căzut la picioarele Lui23și L‑a rugat fierbinte, zicând: „Fetița mea este pe moarte. Vino și pune‑Ți mâinile peste ea ca să fie vindecată și să trăiască!“24Isus a plecat împreună cu el. Și o mare mulțime de oameni Îl urma și se îmbulzea în jurul Lui.25Era acolo o femeie care, de doisprezece ani, avea o scurgere de sânge.26Ea suferise multe din partea multor doctori și cheltuise tot ce avusese fără vreun folos, ba dimpotrivă, se îmbolnăvise mai rău.27Auzind despre Isus, a venit în mulțime prin spate și s‑a atins de haina Lui.28Căci își zicea: „Dacă aș atinge măcar hainele Lui, voi fi vindecată!“29Imediat izvorul sângelui ei a secat și ea a simțit în trup că fusese vindecată de boala ei.30Isus Și‑a dat seama imediat că din El ieșise o putere și, întorcându‑Se spre mulțime, a întrebat: – Cine s‑a atins de hainele Mele?31Ucenicii I‑au zis: – Vezi că mulțimea se îmbulzește în jurul Tău, iar Tu întrebi: „Cine M‑a atins?!“32El însă Se uita de jur‑împrejur ca s‑o vadă pe cea care făcuse lucrul acesta.33Atunci femeia, știind ce i se întâmplase, a venit înfricoșată și tremurând și a căzut înaintea Lui, spunându‑I tot adevărul.34Isus i‑a zis: „Fiică, credința ta te‑a vindecat! Du‑te în pace și fii vindecată de boala ta!“35În timp ce El încă vorbea, au venit câțiva din casa conducătorului sinagogii și au zis: – Fiica ta a murit. De ce‑L mai deranjezi pe Învățător?36Dar Isus, fără să ia în seamă cuvintele lor, i‑a zis conducătorului sinagogii: – Nu te teme! Crede doar!37N‑a dat voie nimănui să‑L însoțească în afară de Petru, Iacov și Ioan, fratele lui Iacov.38Când au ajuns ei la casa conducătorului sinagogii, Isus a văzut acolo tulburare și pe cei ce plângeau și boceau mult.39El a intrat și le‑a zis: „De ce sunteți tulburați și plângeți? Copilul n‑a murit, ci doarme!“40Ei însă râdeau de El. Isus i‑a scos pe toți afară, i‑a luat pe tatăl copilului, pe mama acestuia și pe cei ce erau cu El și a intrat acolo unde era copilul.41A apucat copilul de mână și i‑a zis: „Talita kum!“, care tradus înseamnă[6]: „Fetițo, ție îți zic, scoală‑te!“42Fetița s‑a ridicat imediat și a început să umble. Ea era în vârstă de doisprezece ani. Ei[7] au înmărmurit de mirare.43Isus le‑a poruncit stăruitor ca nimeni să nu știe despre aceasta și a spus să i se dea fetiței să mănânce.
1És elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.2És amint a hajóból kiszállt, azonnal elébe ment egy ember a sírboltokból, akiben tisztátalan lélek volt,3akinek lakása a sírboltokban volt, és már láncokkal sem bírta őt senki megkötözni.4Mert már sokszor megkötözték őt béklyókkal és láncokkal, de ő a láncokat szétszaggatta, és a béklyókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.5Éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozott, és magát kövekkel vagdosta.6Mikor pedig Jézust távolról meglátta, odafutott, és elébe borult,7és fennhangon kiáltva mondta: „Mi közöm nekem hozzád, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.“8(Ugyanis Jézus ezt mondta neki: „Eredj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből.“)9És ezt kérdezte tőle: „Mi a neved?“ Az így felelt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.“10És igen kérte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.11Ott a hegynél pedig volt egy nagy disznónyáj, amely legelt.12És az ördögök kérték őt mindnyájan, ezt mondva: „Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.“13És Jézus azonnal megengedte nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijöttek, bementek a disznókba, és a nyáj a meredekről, mintegy kétezren, a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.14Akik pedig őrizték a disznókat, elfutottak, és hírt vittek a városba és a falvakba. Erre kimentek az emberek, hogy lássák, mi az, ami történt.15És odamentek Jézushoz, és látták, hogy az ördöngös, akiben a légió volt, ott ül, fel van öltözködve, és eszénél van, és félelem fogta el őket.16Akik pedig látták, elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal.17És kezdték kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.18Mikor pedig a hajóba beszállott, a volt ördöngös kérte őt, hogy vele maradhasson.19De Jézus nem engedte meg neki, hanem ezt mondta: „Eredj haza a tieidhez, és vidd hírül nékik, mily nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.“20El is ment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan csodálkoztak.
Jairus leányának feltámasztása. A vérfolyásos asszony meggyógyítása
21Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá; és ő a tenger mellett maradt.22Íme, eljött a zsinagógai elöljárók egyike, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lábai elé borult,23és esedezve kérte: „Az én leánykám halálán van, jöjj, tedd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.“24El is ment vele, és nagy sokaság követte őt, és ott tolongott körülötte.25Egy asszony pedig, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt,26és sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett;27amikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, megérintette annak ruháját28mert ezt mondta: „Ha csak ruháit érinthetem is meg, meggyógyulok.“29És vérének forrása azonnal kiszáradt, és megérezte testében, hogy kigyógyult bajából.30Jézus pedig azonnal észrevette magán, hogy isteni erő áradott ki belőle, megfordult a sokaságban, és ezt mondta: „Kicsoda érintette meg az én ruháimat?“31És mondták neki az ő tanítványai: „Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda érintett meg engem?“32És körülnézett, hogy lássa azt, aki ezt cselekedte.33Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve ment oda, és elé borult, és elmondott neki mindent igazán.34Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.“35Még beszélt Jézus, amikor odajöttek a zsinagóga elöljárójától, ezt mondván: „Leányod meghalt; miért fárasztod tovább a Mestert?“36Jézus pedig, amint hallotta, a beszédet, amit mondtak, azonnal mondta a zsinagógai elöljárónak: „Ne félj, csak higgy!“37És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.38És odament a zsinagógai elöljáró házához, és látta a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót,39és bemenve, ezt mondta nekik: „Miért zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.“40Erre kinevették őt. Ő pedig mindenkit kiküldve, maga mellé vette a gyermeknek atyját, anyját és a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.41Majd megfogva a gyermeknek kezét, ezt mondta neki: „Talitha, kúmi!“ – ami megmagyarázva azt jelenti: „Leányka, néked mondom, kelj föl!“42És a leányka azonnal fölkelt és járt, mert tizenkét esztendős volt. Azok pedig nagy csodálkozással elámultak.43Ő pedig erősen megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondta, hogy adjanak enni neki.