1Se apropia Sărbătoarea Azimelor, căreia i se spune „Paștele“.[1] (Lev 23:5; Ez 45:21; Mat 26:1; Mat 26:14; Mar 14:1; Mar 14:10; Ioan 11:45)2Conducătorii preoților și cărturarii căutau cum să‑L omoare pe Isus, dar se temeau de popor.3Atunci Satan[2] a intrat în Iuda, numit „Iscarioteanul“, care era din numărul celor doisprezece. (Lu 10:18)4Acesta s‑a dus la conducătorii preoților și la comandanții gărzii Templului și au discutat despre cum să‑L dea pe mâna lor.5Ei s‑au bucurat și s‑au înțeles cu el să‑i dea argint[3]. (Mat 26:15)6El a încuviințat și căuta un prilej potrivit ca să‑L dea pe mâna lor, în lipsa mulțimii.
Masa pascală
7Apoi a venit ziua Sărbătorii Azimelor, zi în care trebuia jertfit mielul de Paște. (Mat 26:17; Mar 14:12; Ioan 13:21; 1 Cor 11:23)8Isus i‑a trimis înainte pe Petru și pe Ioan, zicând: – Duceți‑vă și pregătiți‑ne jertfa de Paște, ca s‑o mâncăm!9Ei L‑au întrebat: – Unde vrei s‑o pregătim?10El le‑a răspuns: – Iată, când veți intra în cetate, vă va întâmpina un om care duce un vas cu apă.[4] Urmați‑l până la casa în care va intra11și spuneți‑i stăpânului casei astfel: „Învățătorul te întreabă: «Unde este camera de oaspeți în care urmează să mănânc Paștele împreună cu ucenicii Mei?»“12El vă va arăta sus o cameră mare și aranjată. Acolo să faceți pregătirile!13Ei s‑au dus și au găsit totul așa cum le spusese Isus. Și au pregătit Paștele.
Cina Domnului
14Când a sosit ceasul, Isus S‑a așezat să mănânce împreună cu apostolii. (Mat 26:20; Mar 14:17; Ioan 13:21; 1 Cor 11:23)15El le‑a zis: „Am dorit cu ardoare să mănânc împreună cu voi acest Paște, înainte de suferința Mea!16Căci vă spun că nu voi mai mânca din el până când nu își va găsi împlinirea în Împărăția lui Dumnezeu!“17Și luând un pahar, a mulțumit[5] și a zis: „Luați‑l și împărțiți‑l între voi!18Căci vă spun că, de acum încolo, nu voi mai bea din rodul viței până când va veni Împărăția lui Dumnezeu.“19Apoi a luat o pâine și, după ce a mulțumit, a frânt‑o și le‑a dat‑o, zicând: „Acesta este trupul Meu, care se dă pentru voi. Să faceți lucrul acesta spre amintirea[6] Mea!“20În același fel, după ce au mâncat, a luat paharul și a zis: „Acest pahar este Legământul cel Nou în sângele Meu, care este vărsat pentru voi.21Dar iată că mâna trădătorului Meu este cu Mine la masă!22Căci într-adevăr, Fiul Omului Se duce după cum a fost hotărât, dar vai de omul acela prin care El este trădat!“23Ei au început să se întrebe unii pe alții cine să fie oare acela dintre ei care urmează să facă lucrul acesta.
Cine este cel mai mare
24Între ei a avut loc și o ceartă cu privire la cine să fie considerat cel mai mare dintre ei. (Mat 19:28; Mat 20:25; Mar 10:42)25Atunci Isus le‑a zis: – Regii neamurilor stăpânesc peste ele, iar cei ce au autoritate asupra lor sunt numiți „binefăcători“[7].26Dar voi să nu fiți așa! Dimpotrivă, cel mai mare dintre voi să fie precum cel mai mic, iar cel care conduce să fie precum cel care slujește.27Căci cine este mai mare, cel care șade la masă sau cel care slujește? Oare nu cel care șade la masă? Eu însă sunt între voi precum Cel Care slujește!28Voi sunteți cei care ați rămas cu Mine în încercările[8] Mele.29De aceea și Eu vă ofer o împărăție, așa cum și Tatăl Meu Mi‑a oferit‑o Mie,30ca să mâncați și să beți la masa Mea, în Împărăția Mea, și să stați pe tronuri, judecând cele douăsprezece seminții ale lui Israel.
Isus prezice lepădarea lui Petru
31Simone, Simone, iată, Satan a cerut să vă cearnă așa cum se cerne grâul, (Mat 26:31; Mar 14:27; Ioan 13:36)32dar Eu M‑am rugat fierbinte pentru tine, ca să nu ți se piardă credința. Iar când te vei întoarce, întărește‑i pe frații tăi!33Petru I‑a răspuns: – Doamne, sunt gata să merg cu Tine chiar și la închisoare, și la moarte!34Isus i‑a zis: – Îți spun, Petru, că nu va cânta cocoșul[9] astăzi până nu te vei lepăda de trei ori că nu Mă cunoști.
Îndemnuri pentru vremea încercării
35Apoi le‑a zis: – Când v‑am trimis fără săculeți cu bani, fără traistă și fără sandale, ați dus voi lipsă de ceva? Ei au zis: – De nimic.36El le‑a zis: – Acum, dimpotrivă, cel ce are un săculeț cu bani, să‑l ia! La fel și traista! Iar cel ce nu are sabie, să‑și vândă haina și să‑și cumpere una![10]37Căci vă spun că ceea ce este scris trebuie să se împlinească în Mine, și anume: „El a fost numărat alături de cei fără de Lege.“[11] Da, ce este scris despre Mine ajunge la împlinire. (Is 53:12)38Ei au zis: – Doamne, iată aici două săbii! El le‑a zis: – De‑ajuns![12]
Isus Se roagă pe Muntele Măslinilor
39Și ieșind afară, S‑a dus, ca de obicei, spre Muntele Măslinilor. Ucenicii L‑au urmat și ei. (Mat 26:36; Mar 14:32)40Când a ajuns în locul acela, le‑a zis: – Rugați‑vă să nu cădeți[13] în ispită!41Apoi S‑a retras de lângă ei, cam la o aruncătură de piatră, și, punându‑Se în genunchi, Se ruga,42zicând: „Tată, dacă vrei, îndepărtează de la Mine paharul[14] acesta! Totuși, facă‑se nu voia Mea, ci a Ta!“ (Is 51:17; Ier 25:15; Ez 23:32; Mat 20:22)43Atunci I s‑a arătat un înger din cer, ca să‑L întărească.44Fiind în agonie[15], El Se ruga cu și mai multă ardoare, iar sudoarea Lui devenise ca niște picături de sânge, care cădeau pe pământ.45Când S‑a ridicat de la rugăciune și a venit la ucenici, i‑a găsit adormiți de întristare.46El le‑a zis: – De ce dormiți? Sculați‑vă și rugați‑vă, ca să nu cădeți în ispită!
Arestarea lui Isus
47În timp ce El încă vorbea, iată că a venit o mulțime de oameni, iar cel numit Iuda, unul dintre cei doisprezece, mergea înaintea lor. El s‑a apropiat de Isus ca să‑L sărute, (Mat 26:47; Mar 14:43; Ioan 18:3)48dar Isus i‑a zis: „Iuda, cu un sărut Îl trădezi[16] tu pe Fiul Omului?“49Când cei din jurul lui Isus au văzut ce urma să se întâmple, au zis: – Doamne, să lovim cu sabia?50Și unul dintre ei l‑a lovit cu sabia pe sclavul marelui preot, tăindu‑i urechea dreaptă.51Însă Isus, răspunzând, a zis: – Lăsați‑i! Până aici! Și atingându‑Se de urechea acelui om, l‑a vindecat.52Apoi Isus le‑a zis conducătorilor preoților, comandanților gărzii Templului și bătrânilor, care veniseră împotriva Lui: „Ați ieșit cu săbii și ciomege, ca după un răsculat[17]?53În fiecare zi când eram cu voi în Templu, n‑ați întins mâinile împotriva Mea! Însă acesta este ceasul vostru și autoritatea întunericului.“
Lepădarea lui Petru
54Atunci, arestându‑L, L‑au dus și L‑au băgat în casa marelui preot. Petru Îl urma de departe. (Mat 26:67; Mar 14:66; Ioan 18:15; Ioan 18:25)55După ce au aprins un foc în mijlocul curții și au stat jos, Petru s‑a așezat în mijlocul lor.56O slujnică, văzându‑l șezând lângă foc, s‑a uitat atent la el și a zis: – Și acesta era cu El!57Dar el a negat, zicând: – Nu‑L cunosc, femeie!58După puțin timp, l‑a văzut altcineva, care a zis: – Și tu ești unul dintre ei! Dar Petru a zis: – Nu sunt, omule!59Cam o oră mai târziu, un altul a susținut cu tărie, zicând: – Cu siguranță și acesta era cu El, căci este galileean.60Dar Petru a zis: – Omule, nu știu despre ce vorbești! Și deodată, în timp ce el încă vorbea, a cântat cocoșul.61Domnul S‑a întors și S‑a uitat la Petru. Atunci Petru și‑a adus aminte de cuvântul pe care i‑l spusese Domnul: „Astăzi, înainte de cântatul cocoșului, te vei lepăda de Mine de trei ori!“62Și ieșind afară, a plâns cu amar.
Isus, batjocorit de cei din garda Templului
63Oamenii, cei care‑L păzeau pe Isus, Îl batjocoreau și‑L băteau. (Mat 26:67; Mar 14:65)64Și legându‑L la ochi, Îl întrebau, zicând: „Profețește, cine este cel ce Te‑a lovit?“65Și rosteau multe alte blasfemii împotriva Lui.
Isus înaintea Sinedriului
66Când s‑a făcut ziuă, Sfatul bătrânilor poporului[18], conducătorii preoților și cărturarii s‑au adunat și L‑au dus pe Isus în sinedriul[19] lor. (Mat 26:59; Mar 14:55; Lu 9:22; Ioan 18:19)67Ei au zis: – Dacă Tu ești Cristosul, spune‑ne! Isus le‑a răspuns: – Dacă vă voi spune, nicidecum nu veți crede,68iar dacă vă voi întreba, nicidecum nu‑Mi veți răspunde, nici nu‑Mi veți da drumul.69Dar, de acum încolo, Fiul Omului va fi așezat la dreapta puterii lui Dumnezeu.[20] (Ps 110:1; Dan 7:13)70Toți au întrebat: – Ești Tu deci Fiul lui Dumnezeu? El le‑a răspuns: – Chiar voi înșivă spuneți că Eu sunt.71Atunci ei au zis: – Ce nevoie mai avem de mărturie?! Căci noi înșine am auzit‑o din gura Lui!
1Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet húsvétnak neveztek.2A főpapok és írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől.3Bement a sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és aki a tizenkettő közül való volt.4Elment, és megbeszélte a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan adja őt kezükbe.5Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.6Ő megígérte, hogy jó alkalmat keres, hogy őt kezükbe adja a nép tudta nélkül.
Az utolsó vacsora
7Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.8Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta: „Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megehessük.“9Ezt mondták neki: „Hol akarod, hogy elkészítsük?“10Ő ezt mondta nekik: „Íme, amikor bementek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,11és ezt mondjátok a ház gazdájának: Ezt üzeni a Mester: Hol van a szállás, ahol megeszem tanítványaimmal a húsvéti bárányt?12És ő mutat nektek egy nagy, berendezett felsőszobát, ott készítsétek el.“13Elmentek, és úgy találták, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.14Amikor eljött az idő, asztalhoz ült, és vele együtt a tizenkét apostol.15Ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam, hogy megegyem a húsvéti bárányt veletek, mielőtt szenvedek.16Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míg be nem teljesedik Isten országában.“17Azután vette a poharat, minekutána hálát adott, ezt mondta: „Vegyétek, és osszátok el magatok között,18mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míg el nem jön Isten országa.“19És vette a kenyeret, hálát adott, megszegte, nekik adta, ezt mondván: „Ez az én testem, amely értetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.“20Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kionttatik.21De íme, annak a keze, aki engem elárul, az enyémmel együtt van az asztalon.22És az Emberfia elmegy ugyan, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.“23Erre kezdték kérdezni egymás között, hogy vajon ki lehet az közöttük, aki ezt meg fogja tenni.
Ki a legnagyobb?
24Versengés is támadt közöttük, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.25Erre ő ezt mondta nekik: „A pogányokon uralkodnak királyaik, és akiknek hatalmuk van felettük, jótevőknek hívatják magukat.26Közöttetek azonban ne így legyen. Hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint aki a legkisebb, és aki vezet, mint aki szolgál.27Mert ki a nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? De én olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.28Ti vagytok azok, akik megmaradtok velem kísértéseimben,29és én nektek adom az országot, amint az én Atyám nekem adta,30hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi széken üljetek, ítéletet tartva Izrael tizenkét törzse felett.“31Ezt mondta az Úr: „Simon! Simon! Íme, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,32de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited. Ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.“33Ő pedig ezt mondta: „Uram, veled kész vagyok mind börtönbe, mind halálra menni!“34És ő ezt mondta: „Mondom neked, Péter, ma nem szólal meg addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.“35Aztán ezt mondta nekik: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok?“ Ők pedig ezt mondták: „Semmiben sem.“36Ezt mondta nekik: „De most, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen a táskát, és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.37Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: »És a gonoszok közé sorolták.« Mert ami rám vonatkozik, az mind beteljesedik.“38Azok ezt mondták: „Uram, íme, van itt két kard.“ Ő pedig ezt mondta: „Elég!“
A Gecsemáné-kertben
39Ezután kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.40Amikor odaért, ezt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.“41Aztán eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre esve imádkozott:42„Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mégis ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.“43Akkor egy angyal jelent meg a mennyből, és erősítette őt.44Haláltusájában még buzgóbban imádkozott, és verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, amelyek a földre hullanak.45Miután imádkozása után fölkelt, tanítványaihoz ment, akiket alva talált a szomorúságtól.46Ekkor így szólt hozzájuk: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.“
Jézust elfogják
47Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás ment, aki egy a tizenkettő közül, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.48Jézus ezt mondta neki: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?“49Amikor akik körülötte voltak, látták, hogy mi következik, ezt mondták neki: „Uram, vágjunk közéjük karddal?“50És valaki közülük máris rásújtott a főpap szolgájára, és levágta annak jobb fülét.51Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: „Elég!“ És megérintve annak fülét, meggyógyította.52Jézus így szólt azokhoz, akik hozzámentek, a főpapoknak, a templom elöljáróinak és a véneknek: „Mint egy latorra, úgy jöttetek kardokkal és botokkal.53Amikor mindennap veletek voltam a templomban, kezeteket nem vetettétek rám. De ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.“
Jézus a főpap házában. Péter megtagadja Jézust
54Akkor elfogták őt, elvezették, és elvitték a főpap házába. Péter távolról követte.55Amikor tüzet raktak az udvar közepén, és körülülték, Péter is leült velük.56Meglátta őt egy szolgálólány, amint a világosságnál ült, szemügyre vette, és ezt mondta: „Ez is vele volt!“57Ő pedig letagadta, és ezt mondta: „Asszony, nem ismerem őt.“58Rövid idő múlva más valaki látta meg, és mondta: „Te is azok közül való vagy!“ Péter pedig ezt mondta: „Ember, nem vagyok!“59És úgy egy óra múlva más valaki is bizonygatta, és ezt mondta: „Bizony ez is vele volt, mert Galileából való ő is.“60Péter ezt mondta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz!“ És azonnal, amikor még beszélt, megszólalt a kakas.61Hátrafordult az Úr, és rátekintett Péterre. És Péter visszaemlékezett az Úr szavára, amit neki mondott: „Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.“62Aztán kiment, és keservesen sírt.63Azok a férfiak, akik fogva tartották Jézust, csúfolták és verték,64és szemét betakarva arcul csapták őt, és ezt kérdezték: „Prófétáld meg, ki az, aki megütött téged!“65És sok mással is szidalmazták őt.
Jézus a nagytanács előtt
66Amint nappal lett, egybegyűlt a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók, és gyülekezetükbe vitték őt,67és ezt mondták: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.“ Ő pedig ezt mondta nekik: „Ha meg is mondanám, akkor sem hiszitek el,68ha pedig én kérdezlek, nem feleltek.69De mostantól fogva ott ül az Emberfia Isten hatalmának jobbja felől.“70Erre mind ezt mondták: „Te vagy tehát Isten Fia?“ Ő pedig ezt mondta: „Ti mondjátok, hogy az vagyok!“71Azok ezt mondták: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk saját szájából!“