1Într‑una din zile, în timp ce Isus dădea învățătură poporului în Templu și vestea Evanghelia, au venit conducătorii preoților și cărturarii, împreună cu bătrânii, (Mat 21:23; Mar 11:27)2și L‑au întrebat, zicând: – Spune‑ne, cu ce autoritate faci aceste lucruri și cine Ți‑a dat această autoritate?3Isus, răspunzând, le‑a zis: – Vă voi întreba și Eu un lucru. Spuneți‑Mi:4botezul lui Ioan era din cer sau de la oameni?5Ei însă discutau între ei, zicând: – Dacă vom răspunde: „Din cer!“, va întreba: „Atunci de ce nu l‑ați crezut?“,6iar dacă vom răspunde: „De la oameni!“, tot poporul ne va ucide cu pietre, fiindcă este convins că Ioan a fost un profet.7Așa că I‑au răspuns că ei nu știu de unde era.8Atunci Isus le‑a zis: – Nici Eu nu vă spun cu ce autoritate fac aceste lucruri.
Pilda viticultorilor
9Apoi a început să spună poporului următoarea pildă: – Un om a plantat o vie[1], a arendat‑o unor viticultori și a plecat într‑o călătorie pentru un timp îndelungat. (Is 5:1; Mat 21:33; Mar 12:1)10La vremea potrivită a trimis un sclav la viticultori, ca să‑i dea din rodul viei. Viticultorii însă l‑au bătut și l‑au trimis înapoi cu mâinile goale.11Stăpânul a trimis un alt sclav, dar și pe acela l‑au bătut și, după ce l‑au umilit, l‑au trimis înapoi cu mâinile goale.12A mai trimis un al treilea, dar și pe acesta l‑au rănit și l‑au alungat.13Atunci stăpânul viei a zis: „Ce să fac? Îl voi trimite pe fiul meu preaiubit. Poate că pe acesta îl vor respecta!“14Dar viticultorii, când l‑au văzut, și‑au zis unii altora: „Acesta este moștenitorul! Să‑l omorâm pentru ca moștenirea să fie a noastră!“15Și l‑au scos afară din vie și l‑au omorât. Așadar, ce le va face stăpânul viei?16El va veni și‑i va nimici pe viticultorii aceia, iar via o va da altora. Când au auzit ei aceste cuvinte, au zis: – Să nu se întâmple așa!17Dar El, uitându‑Se la ei, a zis: – Atunci ce înseamnă cuvântul acesta care a fost scris: „Piatra pe care au respins‑o zidarii a devenit Piatra din capul unghiului.“[2]? (Ps 118:22)18Oricine cade peste piatra aceea va fi zdrobit, iar pe acela peste care cade ea, îl va spulbera.19Chiar în ceasul acela cărturarii și conducătorii preoților au căutat să pună mâna pe El, dar le‑a fost frică de popor. Căci știau că împotriva lor spusese această pildă.
Tributul datorat Cezarului
20Atunci L‑au urmărit îndeaproape și au trimis niște oameni perfizi, care se prefăceau că sunt drepți, ca să‑L prindă cu vorba și să‑L poată da astfel pe mâna conducerii și autorității guvernatorului. (Mat 22:15; Mar 12:13)21Aceștia L‑au întrebat: – Învățătorule, știm că vorbești și‑i înveți pe oameni ce este drept, că nu ai în vedere fața oamenilor,[3] ci‑i înveți calea lui Dumnezeu potrivit cu adevărul.22Se cuvine să plătim tribut Cezarului[4] sau nu? (Lu 2:1)23El însă, observând viclenia lor, le‑a zis:24– Arătați‑Mi un denar[5]! Chipul și inscripția de pe el, ale cui sunt? Ei au zis: – Ale Cezarului. (Lu 7:41)25El le‑a zis: – Prin urmare, dați înapoi Cezarului ce este al Cezarului, iar lui Dumnezeu ce este al lui Dumnezeu![6] (Lu 20:24)26Astfel, ei n‑au putut să‑L prindă cu vorba înaintea poporului și, uimiți de răspunsul Lui, au tăcut.
Despre înviere
27Apoi s‑au apropiat niște saduchei[7], care zic că nu există înviere, și L‑au întrebat: (Mat 22:23; Mar 12:18; Fapte 23:8)28– Învățătorule, Moise ne‑a scris: „Dacă fratele cuiva moare, având o soție, dar fără să aibă copii, fratele lui s‑o ia de soție pe văduvă și să‑i ridice un urmaș[8] fratelui său.“[9] (Deut 25:5)29Erau deci șapte frați. Primul, după ce și‑a luat o soție, a murit fără să aibă copii.30Al doilea a luat‑o de soție pe văduvă, dar și acesta a murit fără să aibă copii.31Al treilea a luat‑o și el de soție, și tot așa toți cei șapte. Ei n‑au lăsat în urmă copii și au murit.32La urmă, a murit și femeia.33Deci, la înviere, soția căruia dintre ei va fi ea? Căci toți șapte au avut‑o de soție!34Isus le‑a zis: – Oamenii[10] veacului acestuia se însoară și se mărită,35dar cei care au fost considerați vrednici să aibă parte de veacul acela și de învierea dintre cei morți, nici nu se însoară, nici nu se mărită,36căci ei nici nu mai pot muri, pentru că sunt ca îngerii și sunt fii ai lui Dumnezeu, fiind fii ai învierii.37Iar cu privire la faptul că cei morți sunt înviați, însuși Moise a făcut cunoscut acest lucru, acolo unde scrie despre rug, când vorbește despre Domnul ca fiind Dumnezeul lui Avraam, Dumnezeul lui Isaac și Dumnezeul lui Iacov[11]. (Ex 3:6)38El nu este un Dumnezeu al celor morți, ci al celor vii, căci pentru El toți sunt vii.39Atunci unii dintre cărturari, răspunzând, au zis: – Învățătorule, bine ai zis!40Căci nu mai îndrăzneau să‑L întrebe nimic.
Al cui fiu este Cristos?
41Însă El i‑a întrebat: – Cum de zic ei despre Cristos că este fiul lui David? (Mat 22:41; Mar 12:35)42Căci David însuși, în cartea Psalmilor, spune: „Domnul I‑a zis Domnului meu[12]: «Șezi la dreapta Mea, (Ps 110:1)43până‑i voi pune pe dușmanii Tăi scăunaș[13] pentru picioarele Tale!»“[14] (2 Cro 9:18; Ps 110:1)44Așadar, David Îl numește „Domn“. Deci cum este El fiul lui?
Modul de viață ipocrit al cărturarilor
45Apoi le‑a vorbit ucenicilor în auzul întregului popor: (Mat 23:1; Mar 12:38)46„Păziți‑vă de cărturari, cărora le place să umble în robe lungi și care iubesc saluturile în piețe, scaunele de onoare în sinagogi și locurile de onoare la mese.47Ei devorează casele văduvelor și fac rugăciuni lungi de ochii lumii. Aceștia vor primi o condamnare mult mai mare.“
1Történt az egyik napon, amikor a népet tanította a templomban, és az evangéliumot hirdette, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,2és megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? Vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?“3Ő pedig így válaszolt nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek; mondjátok meg nekem:4János keresztsége a mennyből való vagy emberektől?“5Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?6Ha pedig azt mondjuk, hogy emberektől, akkor az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve, hogy János próféta volt.7Azt válaszolták tehát, hogy ők nem tudják, honnan való.8Erre Jézus ezt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem ezeket.“
A gonosz szőlőművesek
9Azután ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: „Egy ember szőlőt plántált, és kiadta azt munkásoknak, és hosszú időre elutazott.10Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő gyümölcséből. A munkások pedig megverték azt, és üresen küldték el.11Akkor egy másik szolgát küldött, de azok azt is megverték és meggyalázták, és üresen küldték el.12És még egy harmadikat is küldött, de azok azt is megsebesítették, és kidobták.13Akkor így szólt a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm szeretett fiamat, talán őt megbecsülik.14Amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös. Jöjjetek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség!15És kidobták a szőlőből, és megölték. Mit cselekszik a szőlőnek ura azokkal?16Elmegy, elveszti ezeket a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.“ Amikor ezt hallották, ezt mondták: „Szó sem lehet róla!“17Ő pedig rájuk tekintett és ezt mondta: „Akkor mi az, ami meg van írva: »Amely követ az építők megvetettek, az lett szegletkővé«?18Na valaki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez esik rá, szétmorzsolja azt.“19A főpapok és írástudók még abban az órában el akarták fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.
Az adópénz
20Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána, akik igaznak tetették magukat, hogy szaván foghassák, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalmának.21Megkérdezték tőle: „Mester, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem Isten útját igazán tanítod.22Szabad-e nekünk a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“23Ő azonban észrevette álnokságukat, és ezt mondta nekik:24„Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?“ Ezt mondták: „A császáré.“25Ő pedig ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak azt, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“26Nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, és csodálkozva feleletein, elhallgattak.
Kérdés a feltámadásról
27Hozzámentek a szadduceusok közül néhányan, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték őt:28„Mester, Mózes megírta nekünk, hogy »ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének.«29Volt hét testvér, és az első megnősült, és gyermektelenül halt meg.30Ekkor a második vette el annak feleségét, és az is gyermektelenül halt meg.31Akkor a harmadik vette el, és ugyanígy mind a hét, de nem hagytak gyermeket, és meghaltak.32Ezután meghalt az asszony is.33A feltámadáskor vajon melyiküknek a felesége lesz? Mert mind a hétnek felesége volt.“34Jézus így válaszolt nekik: „Ennek a világnak fiai nősülnek, és férjhez mennek.35De akiket méltónak ítélnek arra, hogy az eljövendő világnak és a halálból való feltámadásnak részesei legyenek, azok majd nem nősülnek, és férjhez sem mennek.36Azok meg sem halhatnak, mert hasonlók lesznek az angyalokhoz, és Isten gyermekei lesznek, hiszen a feltámadás gyermekei.37Azt pedig, hogy feltámadnak a halottak, már Mózes is kijelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.38Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élők Istene. Mert az ő számára mindenki él.“39Néhány írástudó ekkor így szólt: „Mester, jól mondtad.“40És többé semmit sem mertek tőle megkérdezni.
Krisztus Dávidnak Fia és Ura
41Akkor így szólt hozzájuk: „Hogyan mondhatják azt, hogy Krisztus Dávid Fia?42Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: »Így szólt az Úr az én Uramnak, ülj az én jobb kezem felől,43míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.«44Dávid tehát »Urának« nevezi őt, hogyan lehet akkor Fia?“
Az írástudók nagyravágyása és kapzsisága
45Az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:46„Óvakodjatok az írástudóktól, akik hosszú köntösökben szeretnek járni, és szeretik, ha piacokon köszöntik őket, szeretik az első helyeket a zsinagógában és a főhelyeket a lakomákon,47akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.“