1După aceea a plecat din Atena și s‑a dus în Corint.2Acolo a întâlnit un iudeu pe nume Akyla, originar din Pont, care venise de curând din Italia împreună cu soția lui, Priscila[1], deoarece Claudiu[2] poruncise ca toți iudeii să plece din Roma[3]. Pavel s‑a dus la ei (Fapte 11:28; Ro 16:3; 1 Cor 16:19; 2 Tim 4:19)3și, fiindcă aveau aceeași meserie, a rămas la ei și lucrau împreună. Căci meseria lor era aceea de a face corturi.4În fiecare zi de Sabat, Pavel purta discuții în sinagogă și‑i convingea atât pe iudei, cât și pe greci.5Dar atunci când Silas și Timotei s‑au coborât acolo din Macedonia, Pavel s‑a dedicat în întregime predicării, depunând mărturie înaintea iudeilor că Isus este Cristosul.6Când i s‑au împotrivit și l‑au batjocorit, el și‑a scuturat praful de pe haine, zicând: „Sângele vostru să fie asupra capului vostru! Eu sunt curat. De acum încolo mă voi duce la neamuri!“7Și, după ce a ieșit de acolo, a intrat în casa unuia pe nume Titius[4] Iustus, om devotat lui Dumnezeu, a cărui casă era lângă sinagogă.8Crispos, conducătorul sinagogii, a crezut în Domnul împreună cu toată familia lui și, de asemenea, mulți dintre corintenii care îl auziseră pe Pavel, au crezut și ei și au fost botezați.9Noaptea, Domnul i‑a vorbit lui Pavel într‑o viziune: „Nu te teme, ci vorbește și nu tăcea,10căci Eu sunt cu tine și nimeni nu va pune mâna pe tine ca să‑ți facă rău. Vorbește, fiindcă am mult popor în această cetate!“11Astfel, Pavel a stat acolo un an și șase luni și i‑a învățat Cuvântul lui Dumnezeu.
Pavel înaintea proconsulului Galio
12În timp ce Galio era proconsul[5] al Ahaiei, iudeii s‑au ridicat într‑un singur gând împotriva lui Pavel, l‑au dus înaintea scaunului de judecată (Fapte 13:7)13și au zis: „Acesta incită oamenii să se închine lui Dumnezeu într‑un fel care este împotriva Legii[6]!“14Pavel tocmai voia să deschidă gura să vorbească, dar Galio le‑a zis iudeilor: „Dacă ar fi vorba de vreun delict sau de vreo ticăloșie gravă, v‑aș îngădui plângerea, iudeilor;15dar, întrucât este o dispută cu privire la cuvinte, la nume și la Legea voastră, vă privește! Eu nu vreau să fiu judecător al acestor lucruri!“16Și i‑a alungat de la scaunul de judecată.17Atunci ei l‑au apucat pe Sostenes, conducătorul sinagogii, și l‑au bătut chiar în fața scaunului de judecată, fără ca lui Galio să‑i pese de aceasta.
Pavel se întoarce în Antiohia
18Pavel a rămas destul de multe zile acolo. Apoi și‑a luat rămas bun de la frați și a plecat pe mare spre Siria, împreună cu Priscila și Akyla, după ce și‑a[7] ras capul în Chencrea[8], căci făcuse un jurământ[9]. (Num 6:1)19Când au ajuns în Efes, i‑a lăsat acolo pe însoțitorii săi, iar el a intrat în sinagogă și a purtat discuții cu iudeii.20Aceștia l‑au rugat să rămână la ei mai mult timp, dar el n‑a acceptat,21ci și‑a luat rămas bun de la ei, zicând: „Trebuie neapărat să țin la Ierusalim sărbătoarea care vine. Dacă Dumnezeu vrea, mă voi întoarce din nou la voi.“ Și a plecat din Efes pe mare.22S‑a dat jos în Cezareea[10], s‑a suit la Ierusalim și a salutat biserica, iar apoi a coborât în Antiohia[11]. (Fapte 8:40)23După ce a petrecut un timp acolo, a plecat străbătând din loc în loc ținutul Galatiei și al Frigiei și întărindu‑i pe toți ucenicii.
Apollos
24Un iudeu pe nume Apollos, originar din Alexandria, care era un vorbitor elocvent[12] și tare în Scripturi, a venit în Efes.25El era instruit în ce privește Calea Domnului, vorbea cu un duh înfocat și dădea învățătură cu acuratețe despre lucrurile privitoare la Isus, deși cunoștea numai botezul lui Ioan.26A început să vorbească cu îndrăzneală în sinagogă, iar când Priscila și Akyla l‑au auzit, l‑au luat acasă și i‑au explicat și mai amănunțit Calea lui Dumnezeu.27Pentru că el voia să treacă în Ahaia[13], frații l‑au încurajat și au scris ucenicilor să‑l primească bine. Când a ajuns, el le‑a fost de mare ajutor celor ce, prin har, deveniseră credincioși.28Căci el îi înfrunta pe iudei în public, dovedind pe baza Scripturilor că Isus este Cristosul.
1Ezek után Pál Athénből eltávozva, elment Korinthusba.2Amikor pedig egy Akvila nevű, pontuszi származású zsidóra talált – aki nem régen jött Itáliából –, és feleségére Priszcillára (mivel Klaudiusz megparancsolta, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából): hozzájuk csatlakozott.3Mivel ugyanolyan mestersége volt, náluk maradt, és dolgozott, ugyanis sátorkészítők voltak.4Minden szombaton pedig a zsinagógában vitatkozott, és igyekezett mind zsidókat, mind görögöket meggyőzni.5Amikor pedig megérkezett Macedóniából Szilász és Timótheus, a lélek szorongatta Pált, és bizonyságot tett a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.6Amikor pedig azok ellene szegültek és káromlásokat szóltak, ruháiról lerázva a port, ezt mondta nekik: „Véretek szálljon fejetekre, én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.“7És elmenve onnan, elment egy Jusztusz nevű, istenfélő ember házához, akinek háza szomszédos volt a zsinagógával.8Kriszpusz pedig, a zsinagógának feje hitt az Úrban egész háza népével együtt. A korinthusiak közül is sokan, akik hallgatták őt, hittek és megkeresztelkedtek.9Az Úr pedig éjszaka látomásban Pálnak ezt mondta: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass:10mert én veled vagyok, és senki sem támad reád, hogy neked ártson, mert nekem sok népem van ebben a városban.“11És ott lakott egy esztendeig és hat hónapig, tanítva közöttük az Isten igéjét.12Amikor pedig Gallió volt Akhája tiszttartója, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak, a törvényszék elé vitték,13és ezt mondták: „A törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.“14Amikor pedig Pál szólásra akarta nyitni száját, Gallió a zsidóknak ezt mondta: „Ha valóban valami bosszútételről, vagy gonosz cselekedetről volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket.15De ha tanításról, nevekről és a törvényetekről van vita, ti magatok intézzétek el, mert én ezekben bíró nem akarok lenni.“16És elűzte őket a törvényszék elől.17A görögök pedig mindnyájan megragadták Szószthenészt, a zsinagóga fejét, és verték a törvényszék előtt, de Gallió semmit sem törődött velük.
Pál visszatér Antiókhiába
18Pál pedig, miután még több napig ott maradt, elbúcsúzott az atyafiaktól, Szíriába hajózott, és vele együtt Priszcilla és Akvila, miután fejét Kenkreában megnyírta, mert fogadalmat tett.19Mikor pedig Efezusba jutott, őket ott hagyta, bement a zsinagógába, s vitatkozott a zsidókkal.20Amikor pedig azok kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem állt rá,21hanem búcsút vett tőlük, s ezt mondta: „Nekem mindenesetre Jeruzsálemben kell a következő ünnepet töltenem, de ismét eljövök hozzátok, ha Isten akarja.“ És elhajózott Efezusból.22Miután Cézáreába érkezett, felment Jeruzsálembe, köszöntötte a gyülekezetet, majd lement Antiókhiába.23Miután ott bizonyos időt eltöltött, elment, sorra végigjárta Galácia tartományát és Frígiát, erősítve a tanítványokat mind.
Pál harmadik missziói útjára Apollós Efezusban
24Efezusba pedig egy Apollós nevű, alexandriai származású zsidó érkezett, ékesen szóló férfiú, aki az írásokban tudós volt.25Őt már megtanították az Úr útjára, és mivel lélekben buzgó volt, nagyon szorgalmasan hirdette, és tanította az Úrról szóló dolgokat, bár csak János keresztségéről tudott.26Nagy bátorsággal kezdett beszélni a zsinagógában. Mikor pedig meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és világosan kifejtették előtte az Istennek útját.27Amikor pedig Akhájába akart átmenni, buzdították őt az atyafiak, írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor megérkezett, sokat segített azoknak, akik a kegyelem által hittek.28Mert hatalmasan meggyőzte a zsidókat, a nyilvánosság előtt bebizonyítva az Írásokból, hogy Jézus a Krisztus.