1Au trecut prin Amfipolis și Apolonia și au venit în Tesalonic[1], unde se afla o sinagogă a iudeilor.2Așa cum obișnuia, Pavel a intrat în sinagogă și, de‑a lungul a trei zile de Sabat, a discutat cu ei din Scripturi,3explicând și dovedind cu privire la Cristos că trebuia să sufere și să învie dintre cei morți și spunând: „Acest Isus, pe Care vi‑L vestesc eu, este Cristosul!“4Unii dintre ei, precum și o mare mulțime de greci devotați și nu puține femei de seamă, au fost convinși și li s‑au alăturat lui Pavel și Silas.5Dar iudeii au devenit invidioși și, luând de prin piețe niște oameni răi, au format o gloată și au întărâtat cetatea. Au venit la casa lui Iason și i‑au căutat pe Pavel și pe Silas ca să‑i aducă afară la mulțime.6Pentru că nu i‑au găsit, l‑au târât pe Iason și pe alți câțiva frați înaintea conducătorilor cetății[2], strigând: „Cei care au răscolit lumea au venit și aici,7iar Iason i‑a primit ca oaspeți! Toți aceștia lucrează împotriva decretelor lui Cezar, spunând că există un alt Împărat: Isus!“8Când mulțimea și magistrații au auzit aceste lucruri, s‑au tulburat.9Apoi, după ce au primit de la Iason și de la ceilalți o garanție, le‑au dat drumul.
În Beroia
10Imediat ce s‑a înnoptat, frații i‑au trimis pe Pavel și pe Silas la Beroia[3]. Când au sosit, s‑au dus la sinagoga iudeilor.11Aceștia aveau un caracter mai ales decât cei din Tesalonic. Au primit Cuvântul cu mare entuziasm și cercetau Scripturile în fiecare zi, ca să vadă dacă lucrurile stăteau astfel.12Mulți dintre ei au crezut, inclusiv niște femei grecoaice cu influență și nu puțini bărbați.13Când însă iudeii din Tesalonic au aflat că Pavel a vestit Cuvântul lui Dumnezeu și în Beroia, au venit acolo ca să agite și să tulbure mulțimile.14Atunci frații l‑au trimis imediat pe Pavel către mare, iar Silas și Timotei au rămas acolo.15Cei ce îl însoțeau pe Pavel l‑au condus până la Atena. Apoi, după ce au primit o poruncă potrivit căreia Silas și Timotei trebuiau să vină cât mai repede la Pavel, au plecat înapoi.
În Atena
16În timp ce Pavel îi aștepta în Atena, i s‑a întărâtat duhul în el când a văzut că cetatea era plină de idoli.17Prin urmare, a început să poarte discuții în sinagogă cu iudeii și cu cei devotați lui Dumnezeu, iar în piață, în fiecare zi, cu cei ce se aflau pe acolo.18Unii dintre filozofii epicurieni[4] și stoici[5] au început să discute cu el. Unii ziceau: – Ce vrea să spună și palavragiul acesta?! Alții ziceau: – Se pare că este un predicator al unor divinități străine! Căci el vestea Evanghelia despre Isus și despre înviere.19Prin urmare, l‑au luat și l‑au dus la Areopag[6], zicând: – Putem ști care este această învățătură nouă pe care o prezinți?20Căci tu ne aduci niște lucruri ciudate la auz. Vrem deci să știm ce înseamnă acestea!21Toți atenienii și străinii care locuiau acolo nu‑și petreceau timpul cu nimic altceva decât să spună sau să asculte ceva nou.22Pavel a stat în mijlocul Areopagului și a zis: – Bărbați atenieni, în toate privințele văd că sunteți foarte religioși.23Căci, în timp ce treceam prin cetate și mă uitam la obiectele voastre de închinare[7], am găsit și un altar pe care era scris: „Unui Dumnezeu Necunoscut“[8]. Ei bine, ceea ce voi respectați fără să cunoașteți, aceea vă vestesc eu!24Dumnezeul Care a făcut lumea și tot ce este în ea este Domnul cerului și al pământului; El nu locuiește în temple făcute de mâini25și nu este slujit de mâini omenești, ca și când ar avea nevoie de ceva, El Care dă tuturor viață, suflare și toate lucrurile.26Dintr‑un singur om, El a făcut fiecare neam de oameni, ca ei să locuiască pe toată fața pământului, hotărând anumite vremuri și stabilind hotarele locuinței lor,27pentru ca ei să‑L caute pe Dumnezeu și, poate, să‑L și găsească, în timp ce bâjbâie după El, măcar că nu este departe de niciunul dintre noi.28„Căci în El trăim, ne mișcăm și existăm“[9]; sau, așa cum au spus și unii dintre poeții voștri: „Căci și noi suntem din neamul Lui.“[10]29Deci, fiindcă suntem din neamul lui Dumnezeu, n‑ar trebui să credem că dumnezeirea este asemenea aurului sau a argintului sau a pietrei, așadar o imagine făcută prin îndemânarea și gândirea omului.30Dumnezeu a trecut cu vederea vremurile de ignoranță și poruncește acum tuturor oamenilor, de pretutindeni, să se pocăiască,31pentru că a hotărât o zi în care urmează să judece lumea cu dreptate, prin Omul pe Care L‑a hotărât pentru aceasta, dându‑le o dovadă tuturor despre aceasta prin faptul că L‑a înviat dintre cei morți!32Când au auzit ei despre învierea dintre cei morți, unii au început să‑și bată joc, dar alții au zis: – Te vom asculta și altă dată cu privire la aceasta!33Atunci, Pavel a ieșit din mijlocul lor.34Însă unii dintre ei i s‑au alăturat și au crezut. Între ei era și Dionisie areopagitul[11], o femeie pe nume Damaris și alții împreună cu ei. (Fapte 17:19)
1Miután pedig átmentek Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt.2Pál pedig, amint szokása volt, bement hozzájuk, és három szombaton át vitatkozott velük az Írásokról.3Megmagyarázta és kimutatta, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek.4Némelyek közülük hittek, és csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz, úgyszintén az istenfélő görögök közül is igen sokan, valamint az előkelő asszonyok közül is nem kevesen.5De a zsidók, akik nem hittek, irigységtől felindulva maguk mellé vettek a piaci népségből néhány gonosz férfit, csődületet támasztottak és felizgatták a várost. Jázon házát megostromolták, s igyekeztek őket kihozni a nép elé.6Mikor pedig nem találták őket, Jázont és néhány atyafit a város elöljárói elé vonszoltak, azt kiáltozva, hogy ezek a felforgatók itt is megjelentek.7Akiket pedig Jázon házába fogadott, mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekszenek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust.8Fel is indították a sokaságot és a város elöljáróit, akik hallották ezeket.9De amikor Jázon és a többiek kezességet vállaltak értük, elbocsátották őket.
Pál Béreában
10Az atyafiak pedig azonnal, azon az éjszakán elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor odaérkeztek, elmentek a zsidók zsinagógájába.11Ezek pedig nemesebb lelkűek voltak a thesszalonikaiaknál, mert az igét teljes készséggel fogadták, naponként tudakozva az Írásokat, hogy úgy vannak-e.12Sokan pedig hittek közülük, sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen.13Mikor azonban tudtára jutott a Thesszalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek igéjét, elmentek, és a sokaságot ott is felháborították.14De akkor mindjárt elbocsátották az atyafiak Pált, hogy utazzon a tenger felé. Szilász és Timóteus azonban ott maradtak.15Ők pedig elkísérték Pált, egész Athénig, és parancsát Szilászhoz és Timóteushoz vitték, hogy minél hamarább menjenek hozzá.
Pál Athénban
16Athénben pedig, amikor Pál várta őket, háborogott a lelke, látva, hogy a város bálványokkal van tele.17Vitatkozott a zsinagógában a zsidókkal, az istenfélő emberekkel, és a piacon minden nap, azokkal, akikkel találkozott.18Némelyek pedig az epikureus és sztoikus filozófusok közül összeakadtak vele. Néhányan azt mondták: „Mit akarhat ez a csacsogó mondani?“ Mások meg: „Idegen istenségek hirdetőjének látszik“, mivel Jézust és a feltámadást hirdette.19Megragadták őt, az Areopágoszra vitték, s ezt mondták: „Vajon megérthetjük-e mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz?20Mert füleinknek idegen dolgokat mondasz: meg akarjuk érteni, miről is van szó.“21Az athéniek pedig és az ott lakó jövevények semmi mással nem voltak elfoglalva, mint újságok megbeszélésével és hallgatásával.
Pál beszéde az Areopágoszon
22Pál pedig kiállt az Areopágosz közepére, és ezt mondta: „Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.23Mert amikor bejártam és megszemléltem szentélyeiteket, találkoztam egy oltárral is, amelyre ez volt ráírva: Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én nektek.24Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, nem lakik kézzel készített templomokban.25Nem szorul emberi kéz segítségére, mintha szüksége volna valamire, mert ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent.26Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy a földnek egész színén lakjanak, meghatározva eleve rendelt idejüket és itt lakásuknak határait,27hogy keressék az Urat, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, mert bizony nincs messze egyikünktől sem;28mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amiképpen a költőitek közül is némelyek mondták: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.29Mivel azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterséghez vagy elképzeléshez hasonlatos az istenség.30E tudatlanságnak idejét eddig elnézte az Isten, most megparancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy térjenek meg,31mert rendelt egy napot, amelyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, akit erre kiválasztott, bizonyságot téve róla mindenkinek azzal, hogy feltámasztotta őt halálból.“32Amikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak, mások pedig ezt mondták: „Majd még meghallgatunk téged e felől.“33Így aztán Pál elment közülük.34Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá és hittek, ezek között az areopágita Dioniziosz is, és egy Damarisz nevű asszony, és mások is.