Offenbarung 18 | Lutherbibel 2017

Lutherbibel 2017

Der Untergang Babylons

1 Danach sah ich einen andern Engel herniederfahren vom Himmel, der hatte große Macht, und die Erde wurde erleuchtet von seinem Glanz. (Hes 43,2) 2 Und er rief mit mächtiger Stimme: Sie ist gefallen, sie ist gefallen, Babylon, die Große, und ist eine Behausung der Dämonen geworden und ein Gefängnis aller unreinen Geister und ein Gefängnis aller unreinen Vögel und ein Gefängnis aller unreinen und verhassten Tiere. (Jes 13,21; Offb 14,8) 3 Denn von dem Zorneswein ihrer Hurerei haben alle Völker getrunken, und die Könige auf Erden haben mit ihr Hurerei getrieben, und die Kaufleute auf Erden sind reich geworden von ihrer großen Üppigkeit. (Hes 27,33) 4 Und ich hörte eine andre Stimme vom Himmel, die sprach: Geht hinaus aus ihr, mein Volk, dass ihr nicht teilhabt an ihren Sünden, und hinaus aus ihren Plagen, damit ihr sie nicht empfangt! (Jes 48,20; Jer 51,6; Jer 51,45; 2Kor 6,17)

Jes 48,20Jer 51,6Jer 51,452Kor 6,17

5 Denn ihre Sünden reichen bis an den Himmel, und Gott gedachte ihrer Frevel. 6 Bezahlt ihr, wie sie bezahlt hat, und gebt ihr zweifach zurück nach ihren Werken! Und in den Kelch, in den sie euch eingeschenkt hat, schenkt ihr zweifach ein! (Ps 137,8; Jer 50,29; 2Thess 1,6) 7 Was ihr Glanz verlieh und was sie verprasste, das schenkt ihr ein als Qual und Leid! Denn sie spricht in ihrem Herzen: Ich throne hier und bin eine Königin und bin keine Witwe, und Leid werde ich nicht sehen. (Jes 47,7) 8 Darum werden ihre Plagen an einem Tag kommen, Tod, Leid und Hunger, und mit Feuer wird sie verbrannt werden; denn stark ist Gott der Herr, der sie richtet. (Jer 50,34) 9 Und es werden sie beweinen und beklagen die Könige auf Erden, die mit ihr gehurt und geprasst haben, wenn sie sehen werden den Rauch von ihrem Brand. (Hes 27,33) 10 Sie werden fernab stehen aus Furcht vor ihrer Qual und sprechen: Weh, weh, du große Stadt, Babylon, du starke Stadt, in einer Stunde ist dein Gericht gekommen! 11 Und die Kaufleute auf Erden werden weinen und Leid tragen um sie, weil ihre Ware niemand mehr kaufen wird: (Hes 27,12) 12 Ware aus Gold und Silber und Edelsteinen und Perlen und feinem Leinen und Purpur und Seide und Scharlach und allerlei wohlriechendem Holz und allerlei Gerät aus Elfenbein und allerlei Gerät aus kostbarstem Holz und Erz und Eisen und Marmor 13 und Zimt und Balsam und Räucherwerk und Myrrhe und Weihrauch und Wein und Öl und feines Mehl und Weizen und Vieh und Schafe und Pferde und Wagen und Leiber und Seelen von Menschen. 14 Und das Obst, an dem deine Seele Lust hatte, ist dahin; und alles, was glänzend und herrlich war, ist für dich verloren, und man wird es nicht mehr finden. 15 Die Kaufleute, die durch diesen Handel mit ihr reich geworden sind, werden fernab stehen aus Furcht vor ihrer Qual, weinen und klagen: 16 Weh, weh, du große Stadt, die bekleidet war mit feinem Leinen und Purpur und Scharlach und geschmückt war mit Gold und Edelstein und Perlen, (Offb 17,4) 17 denn in einer Stunde ist verwüstet solcher Reichtum! Und jeder Steuermann und jeder, der mitreiste, und die Seeleute und alle, die auf dem Meer arbeiten, standen fernab 18 und schrien, als sie den Rauch von ihrem Brand sahen: Wer ist der großen Stadt gleich? 19 Und sie warfen Staub auf ihre Häupter und schrien, weinten und klagten: Weh, weh, du große Stadt, von deren Überfluss reich geworden sind alle, die Schiffe auf dem Meer hatten; denn in einer Stunde ist sie verwüstet! 20 Freue dich über sie, Himmel, und ihr Heiligen und Apostel und Propheten! Denn Gott hat sie gerichtet um euretwillen. (Jes 44,23; Jer 51,48) 21 Und ein starker Engel hob einen Stein auf, groß wie ein Mühlstein, warf ihn ins Meer und sprach: So wird mit Sturmgewalt niedergeworfen die große Stadt Babylon und nicht mehr gefunden werden. (Jer 51,63; Hes 26,12; Hes 26,21) 22 Und die Stimme der Sänger und Saitenspieler, Flötenspieler und Posaunenbläser soll nicht mehr in dir gehört werden, und kein Handwerker irgendeines Handwerks soll mehr in dir gefunden werden, und das Geräusch der Mühle soll nicht mehr in dir gehört werden, (Jes 24,8; Jer 25,10; Hes 26,13) 23 und das Licht der Lampe soll nicht mehr in dir leuchten, und die Stimme des Bräutigams und der Braut soll nicht mehr in dir gehört werden. Denn deine Kaufleute waren Fürsten auf Erden, und durch deine Zauberei sind verführt worden alle Völker; (Jes 23,8; Nah 3,4) 24 und das Blut der Propheten und der Heiligen ist in ihr gefunden worden und das Blut aller derer, die auf Erden umgebracht worden sind. (Offb 17,6)

Újszövetség: élet, igazság és világosság

von Biblica

1 Ezek után láttam egy másik angyalt leszállni a mennyből, akinek nagy hatalma volt és dicsősége beragyogta a földet. 2 És kiáltott teljes erejéből, hangos szóval: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és az ördögöknek lett lakóhelyévé, mindenféle tisztátlan léleknek tömlöcévé, és mindenféle tisztátalan és utálatos madárnak tömlöcévé. 3 Mert paráznasága haragjának borából ivott minden nép, és a föld királyai vele paráználkodtak, és a föld kalmárai az ő tobzódásának javaiból gazdagodtak meg.“ 4 Egy másik szózatot is hallottam a mennyből, amely ezt mondta: „Fussatok ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesei bűneiben, és ne kapjatok a rámért csapásokból. 5 Mert bűnei az égig hatoltak, és Isten megemlékezett gonoszságairól. 6 Fizessetek úgy neki, ahogy ő fizetett nektek, és adjátok kétszeresen vissza cselekedetei szerint: abba a pohárba, amelyet ő megtöltött, kétszeresen töltsetek neki. 7 Amennyire dicsőítette magát és tobzódott, annyi kínnal és gyásszal fizessetek neki, mert ezt mondja szívében: Úgy ülök, mint egy királynő és nem vagyok özvegy és gyászt sem látok soha. 8 Ezért egyetlen napon jönnek rá a csapások: a halál, a gyász és az éhség és tűzzel égetik meg, mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt.“ 9 És siratják őt, és gyászolják a föld királyai, akik vele paráználkodtak és tobzódtak, amikor látják az ő megégettetésének füstjét. 10 Kínjától való félelmük miatt távol megállva ezt mondják: „Jaj! Jaj! Te nagy város, Babilon, te hatalmas város, egy óra alatt utolért ítéleted!“ 11 A föld kalmárai is siratják és gyászolják, mert áruikat már senki sem veszi: 12 az aranyat, és ezüstöt, drágakövet és gyöngyöt, és gyolcsot és bíbort és selyem és skarlátruhákat, különféle tujafát és elefántcsontedényt, drága fából és rézből és vasból és márványból készült edényt, 13 és fahéjat és illatszereket és keneteket és tömjént és bort és olajat és zsemlelisztet és gabonát és barmokat és juhokat és lovakat és kocsikat és rabokat és emberi lelkeket. 14 És a haszon, amit lelked kívánt, elveszett, és minden bőség és pompa eltávozott tőled, azokat többé meg nem találod. 15 Ezeknek árusai, akik ezekből gazdagodtak meg, kínjától való félelmük miatt távol állnak, sírva és jajgatva, 16 ezt mondják: „Jaj! Jaj! A nagy város, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba öltözött és arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel volt ékesítve, hogy elpusztult egy óra alatt ennyi gazdagság!“ 17 És a kormányosok és a hajókon lévők mind és az evezősök, és akik a tengeren kereskedtek távol megálltak, 18 és amikor meglátták égésének füstjét így kiáltottak: „Van-e hasonló e nagy városhoz?“ 19 És port hintettek fejükre, sírva és jajgatva kiáltoztak: „Jaj! Jaj! Ez a nagy város, amelynek jólétéből meggazdagodott mindenki, akinek hajói voltak a tengeren, hogy elpusztult egyetlen óra alatt! 20 Örülj neki, te menny és ti szent apostolok és próféták, mert Isten értetek ítéletével megbüntette őket.“ 21 És egy erős angyal, egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvett és a tengerbe dobta és így szólt: „Ilyen nagy hirtelen vettetik le Babilon, a nagy város és többé meg nem találják“. 22 És hárfások és zenészek és fuvolások és trombitások szava nem hallatszik benned többé, nem található benned egyetlen mesterség mestere sem, és nem hallatszik benned a malom zúgása sem, 23 és lámpa világossága benned nem fénylik többé, és nem hallatszik benned vőlegénynek és menyasszonynak szava sem, mert a te kalmáraid voltak a föld fejedelmei, mert a te varázslásodtól tévelyedett el minden nép: 24 de benne találtatott a prófétáknak és szenteknek vére, akiket megöltek a földön.