1 Aszáf tanítása. &Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,4 Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;6 Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;10 Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;11 Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.12 Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.13 Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.14 Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.16 Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;18 És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?20 Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,23 És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.25 Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.28 És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.34 Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.35 És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;38 Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.39 Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.40 Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.42 Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;43 Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.47 Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.48 Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.51 És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.52 Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.53 És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.54 És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.55 És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;57 Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.58 Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;61 Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.62 És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.63 Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.69 És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.70 És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.71 A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.72 És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.