Psalm 77

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.2  Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.3  Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.4  Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.5  Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.6  Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.7  Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:8  Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?9  Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?10  Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.11  És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.12  Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;13  És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.14  Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?15  Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.16  Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.17  Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.18  A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.19  Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.20  Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.21  Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.