Zsolt 140

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára. 2  Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! 3  A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek. 4  Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela. 5  Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet. 6  Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela. 7  Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát! 8  Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján! 9  Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela. 10  A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka. 11  Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek! 12  A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad. 13  Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. 14  Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak.