1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára. &Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!5 Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.6 Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.7 Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,12 A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.15 Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!18 Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!20 A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.21 Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?22 Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!