1 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélbõl, és monda:2 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!3 Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?4 És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgõ hangon szólasz- é, mint õ?5 Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsõséggel és fenséggel!6 Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg õket!7 Láss meg minden kevélyt és törd meg õket, és a gonoszokat az õ helyükön tipord le!8 Rejtsd el õket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:9 Akkor én is dicsõítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!10 Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fûvel él, mint az ökör!11 Nézd csak az erejét az õ ágyékában, és az õ erõsségét hasának izmaiban!12 Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.13 Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.14 Az Isten alkotásainak remeke ez, az õ teremtõje adta meg néki fegyverét.15 Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott játszadozik.16 Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.17 Befedezi õt a lótuszfák árnyéka, [és] körülveszik õt a folyami fûzfák.18 Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.19 Megfoghatják-é õt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tõrökkel?!