Jób 39

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;2  Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?3  Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?4  Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?5  Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?6  [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.7  Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.8  Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,9  A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?10  Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.11  A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.12  Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?13  Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?14  Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?15  Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?16  Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?17  Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!18  És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.19  Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;20  Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.21  De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.22  Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?23  Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!24  [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.25  Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;26  Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:27  Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.28  A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.29  A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?30  A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?31  A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön.32  Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.33  Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.]34  Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:35  A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki!36  És szóla Jób az Úrnak, és monda:37  Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.38  Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!