1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?3 Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.9 Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!10 Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.19 A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.20 Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ.22 Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.24 Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.25 Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.28 A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült.33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.34 Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.