1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel õ igaz vala önmaga elõtt:2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségébõl. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.3 De felgerjedt haragja az õ három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának õ nála.5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az õ haragja.6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikõtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember!14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a szó.16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek.19 Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad.20 Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm!