1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.