1 Felele pedig Jób, és monda:2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?8 Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.9 Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.13 Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?16 Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.19 Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!23 Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;24 Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.31 Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.