1 Felele erre Jób, és monda:2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?4 Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja õt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?10 A kinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?13 Õ nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.14 Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az.15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja õket, felforgatják a földet.16 Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a tanácsot.21 Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja.22 Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket.24 Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.25 És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.