1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid elõtt.5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bûneidbõl.7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?8 Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?11 Mert õ jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erõs lennél és nem félnél;16 Sõt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél arról.17 Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sõt sokan hizelegnének néked.20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!