Bírák 9

IBS-fordítás (Új Károli)

1  És elméne Abimélek, a Jerubbaál fia Sikembe, az õ anyjának atyjafiaihoz,2  Mondjátok meg, kérlek, Sikem minden férfiának hallatára, melyik jobb3  És elmondották anyjának testvérei róla mind e beszédeket Sikem minden4  És adának néki hetven ezüst [pénzt] a Baál-Beritnek házából, és ezzel5  És elméne atyjának házához Ofrába, és megölé testvéreit, Jerubbaál6  És összegyülekezék Sikemnek egész polgársága, és Millónak egész háza, és7  Mikor pedig [ezt] elbeszélték vala Jóthámnak, elment és megállott a8  [Egyszer] elmenvén elmentek a fák, hogy királyt válaszszanak magoknak,9  De az olajfa [így] felelt nékik: Elhagyjam az én kövérségemet, a10  Akkor a fügefának szólottak a fák: Jer el te, [és] uralkodjál rajtunk!11  De a fügefa [is] azt mondta nékik: Elhagyjam-é édességemet és jó12  Azután a szõlõtõnek mondák a fák: Jer el te, uralkodjál rajtunk.13  Azonban a szõlõtõ [is] azt mondta nékik: Elhagyjam-é mustomat, a mely14  Mondának végre a fák mindnyájan a galagonyabokornak: Jer el te,15  És monda a galagonyabokor a fáknak: Ha igazán királylyá kentek engem16  Hát ti is most igazán és becsületesen cselekedtetek-é, hogy Abiméleket17  Mert érettetek harczolt atyám, és még életével [is] semmit nem18  Ti pedig most felkeltetek az én atyámnak háza ellen, és megöltétek19  Ha igazán és becsületesen cselekedtetek Jerubbaállal és az õ házával a20  De hogyha nem, jõjjön tûz ki Abimélekbõl, és emészsze meg Sikem férfiait21  És elfutott Jóthám, és elmenekült, és elment Beérbe az õ atyjafia,22  Mikor pedig uralkodék Abimélek Izráel felett három esztendeig:23  Egy gonosz lelket bocsátott Isten Abimélek és Sikem férfiai közé, és24  Hogy eljõjjön a Jerubbaál hetven fián elkövetett kegyetlenség25  És lest vetének néki a Sikem férfiai a hegyeknek tetején, és kiraboltak26  És eljött Gaál, Ebed fia és az õ atyjafiai, és bementek Sikembe, és27  Annyira, hogy kimenvén a mezõre, leszüretelték szõlõiket, [mindjárt] ki28  És monda Gaál, Ebed fia: Kicsoda Abimélek és kicsoda Sekem, hogy29  Csak volna az én kezemben e nép, [majd] elûzném Abiméleket. És monda30  Mikor pedig meghallotta Zebul, a városnak kormányzója, Gaálnak, az Ebed31  És követeket küldött Abimélekhez Thormába, [ezt] izenvén: Ímé Gaál, az32  Most azért készülj fel éjszaka, te és a te néped, mely veled van, és33  És reggel, napfelköltekor korán kelj fel, és törj a városra, és mikor õ34  És felkelt Abimélek és az egész nép, a mely vele volt, éjszaka, és lesbe35  És kijött Gaál, az Ebed fia és megállott a város kapujának nyílásában.36  És a mint meglátta Gaál a csapatot, monda Zebulnak: Ímé nép jõ alá a37  De Gaál [csak] folytatta beszédét, és monda: Ímé [egy másik] csapat meg38  Ekkor monda néki Zebul: Hol van most szád, melylyel mondád: Kicsoda39  És kivonult Gaál Sikem polgárainak élén, és megütközött Abimélekkel.40  De Abimélek megfutamította, úgy hogy elmenekült elõle, és sok sebesült41  Abimélek pedig Arumában maradt, és Zebul elûzte Gaált és atyjafiait,42  És lõn, hogy másnap kiméne a nép a mezõre, és megmondák Abiméleknek.43  És az vette az õ népét, és három csapatra osztotta el, és lesbe állott a44  És Abimélek és az a csapat, a mely vele volt, megtámadta és megszállotta45  És Abimélek egész nap vívta a várost, mígnem bevette a várost, és a46  Mikor pedig [ezt] meghallották Sikem tornyának minden férfiai, az El-47  És mikor Abiméleknek elmondották, hogy Sikem tornyának minden férfiai48  Felment Abimélek a Sálmon hegyére, õ és az egész nép, mely vele volt, és49  Erre az egész népbõl kiki vágott magának ágakat, és követték Abiméleket,50  Abimélek pedig elment Thébesbe, és táborba szállott Thébes ellen, és51  De egy erõs torony volt a város közepén, és oda menekült minden férfi és52  És Abimélek oda ment a toronyig, és ostrom alá vette azt, és egészen a53  Akkor egy asszony egy malomkõdarabot gördített le54  Ki mindjárt oda hívta fegyverhordozó apródját, és monda néki: Vond ki55  Mikor pedig az Izráel férfiai látták, hogy Abimélek meghalt, kiki56  Így fizetett meg Isten Abiméleknek azért a gonoszságért, melyet atyja57  És a Sikem férfiainak fejére is visszahárított Isten minden rosszat, és