Zsolt 89 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Az Ezrahita Ethán tanítása. 2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal! 3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:] 4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak: 5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela. 6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében. 7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között? 8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak. 9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged. 10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat. 11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet. 12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad. 13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek. 14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos. 15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt. 16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram! 17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. 18 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is. 19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk. 20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat; 21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt, 22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt. 23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt; 24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit. 25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva. 26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre. 27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája! 28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál. 29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele. 30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait. 31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint; 32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat: 33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat; 34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom. 35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom. 36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot? 37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap. 38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela. 39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre. 40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját. 41 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit. 42 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt. 43 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét. 44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban. 45 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted. 46 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela. 47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz? 48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait! 49 Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela. 50 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra! 51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben, 52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. 53 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.

Lutherbibel 2017

a Deutsche Bibelgesellschaft

Israels Not und die Verheißung an David

1 Eine Unterweisung Etans, des Esrachiters. 2 Ich will singen von der Gnade des HERRN ewiglich und seine Treue verkünden mit meinem Munde für und für; 3 denn ich sage: Auf ewig steht die Gnade fest; du gibst deiner Treue sicheren Grund im Himmel. 4 »Ich habe einen Bund geschlossen mit meinem Auserwählten, ich habe David, meinem Knechte, geschworen: (Zsolt 132,11; Ézs 55,3) 5 Ich will deinem Geschlecht festen Grund geben auf ewig und deinen Thron bauen für und für.« Sela. (2Sám 7,16; ApCsel 2,30) 6 Und die Himmel werden, HERR, deine Wunder preisen und deine Treue in der Gemeinde der Heiligen. 7 Denn wer in den Wolken könnte dem HERRN gleichen und dem HERRN gleich sein unter den Himmlischen? (1Kir 22,19) 8 Gott ist gefürchtet in der Versammlung der Heiligen, groß und furchtbar über alle, die um ihn sind. 9 HERR, Gott Zebaoth, wer ist wie du? Mächtig bist du, HERR, und deine Treue ist um dich her. 10 Du herrschest über das ungestüme Meer, du stillest seine Wellen, wenn sie sich erheben. (Zsolt 65,8; Mt 8,26) 11 Du hast Rahab^[1] zu Tode geschlagen und deine Feinde zerstreut mit deinem starken Arm. (Jób 26,12; Ézs 30,7; Ézs 51,9) 12 Himmel und Erde sind dein, du hast gegründet den Erdkreis und was darinnen ist. (Zsolt 24,1) 13 Nord und Süd hast du geschaffen, Tabor und Hermon jauchzen über deinen Namen. 14 Du hast einen gewaltigen Arm, stark ist deine Hand, und hoch ist deine Rechte. 15 Gerechtigkeit und Recht sind deines Thrones Stütze, Gnade und Treue treten vor dein Angesicht. 16 Wohl dem Volk, das jauchzen kann! HERR, sie werden im Licht deines Antlitzes wandeln; 17 sie werden über deinen Namen täglich fröhlich sein und in deiner Gerechtigkeit herrlich sein. 18 Denn du bist der Ruhm ihrer Stärke, und durch deine Gnade wirst du unser Horn erhöhen. 19 Denn dem HERRN gehört unser Schild und dem Heiligen Israels unser König. 20 Damals hast du geredet durch ein Gesicht zu deinen Heiligen und gesagt: Ich habe einem Helden Hilfe gewährt, ich habe erhöht einen Auserwählten aus dem Volk. (1Sám 13,14; 1Sám 16,13) 21 Ich habe gefunden meinen Knecht David, ich habe ihn gesalbt mit meinem heiligen Öl. 22 Meine Hand soll ihn erhalten, und mein Arm soll ihn stärken. 23 Die Feinde sollen ihn nicht überwältigen und die Ungerechten ihn nicht demütigen; 24 sondern ich will seine Widersacher vor ihm zerschlagen und, die ihn hassen, zu Boden stoßen. 25 Aber meine Treue und Gnade soll bei ihm sein, und sein Horn soll erhöht sein in meinem Namen. 26 Seine Hand lege ich auf das Meer und seine Rechte auf die Ströme. (Zsolt 72,8) 27 Er wird mich nennen: Du bist mein Vater, mein Gott und der Hort meines Heils. (2Sám 7,14) 28 Und ich will ihn zum erstgeborenen Sohn machen, zum Höchsten unter den Königen auf Erden. 29 Ich will ihm ewiglich bewahren meine Gnade, und mein Bund soll ihm fest bleiben. 30 Ich will ihm ewiglich Nachkommen geben und seinen Thron erhalten, solange der Himmel währt. 31 Wenn aber seine Söhne mein Gesetz verlassen und in meinen Rechten nicht wandeln, 32 wenn sie meine Ordnungen entheiligen und meine Gebote nicht halten, 33 so will ich ihre Sünde mit der Rute heimsuchen und ihre Missetat mit Plagen; 34 aber meine Gnade will ich nicht von ihm wenden und meine Treue nicht brechen. 35 Ich will meinen Bund nicht entheiligen und nicht ändern, was aus meinem Munde gegangen ist. 36 Eines habe ich geschworen bei meiner Heiligkeit und will David nicht belügen: 37 »Sein Geschlecht soll ewig bestehen und sein Thron vor mir wie die Sonne, (Zsolt 72,17) 38 wie der Mond, der ewiglich bleibt, und wie der treue Zeuge in den Wolken.« Sela. (1Móz 9,13) 39 Aber nun hast du verstoßen und verworfen und zürnst mit deinem Gesalbten! 40 Du hast zerbrochen den Bund mit deinem Knecht und seine Krone entweiht in den Staub. 41 Du hast eingerissen alle seine Mauern und hast zerstört seine Festungen. 42 Es berauben ihn alle, die vorübergehen; er ist seinen Nachbarn ein Spott geworden. 43 Du hast die Rechte seiner Widersacher erhöht und alle seine Feinde erfreut. 44 Auch hast du die Kraft seines Schwerts weggenommen und lässest ihn nicht siegen im Streit. 45 Du hast seinem Glanz ein Ende gemacht und seinen Thron zu Boden geworfen. 46 Du hast die Tage seiner Jugend verkürzt und ihn bedeckt mit Schande. Sela. 47 Wie lange, HERR, willst du dich immerfort verbergen und deinen Grimm wie Feuer brennen lassen? 48 Gedenke, wie kurz mein Leben ist, wie vergänglich du alle Menschen geschaffen hast! 49 Wo ist jemand, der da lebt und den Tod nicht sähe, der seine Seele errette aus des Todes Hand? Sela. 50 Herr, wo ist deine Gnade von einst, die du David geschworen hast in deiner Treue? 51 Gedenke, Herr, an die Schmach deiner Knechte, die ich trage in meiner Brust von all den vielen Völkern, (Zsolt 44,10) 52 mit der, HERR, deine Feinde dich schmähen, mit der sie schmähen die Spuren deines Gesalbten! 53 Gelobt sei der HERR ewiglich! Amen! Amen! (Zsolt 41,14)