1 Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.2 Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.3 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;5 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró.6 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.7 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.8 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.9 És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.10 És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.11 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.12 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.13 Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.14 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.16 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.18 Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.19 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted!21 Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela.
1[1] To the choirmaster: according to Muth-labben.[2] A Psalm of David. I will give thanks to the Lord with my whole heart; I will recount all of your wonderful deeds. (Zsolt 26,7; Zsolt 40,5; Zsolt 96,3; Zsolt 105,5)2I will be glad and exult in you; I will sing praise to your name, O Most High. (Zsolt 5,11; Zsolt 7,17; Zsolt 83,18)3When my enemies turn back, they stumble and perish before[3] your presence.4For you have maintained my just cause; you have sat on the throne, giving righteous judgment. (Zsolt 29,10; Zsolt 140,12)5You have rebuked the nations; you have made the wicked perish; you have blotted out their name forever and ever. (5Móz 9,14; 5Móz 29,20; Zsolt 68,30; Péld 10,7)6The enemy came to an end in everlasting ruins; their cities you rooted out; the very memory of them has perished.7But the Lord sits enthroned forever; he has established his throne for justice,8and he judges the world with righteousness; he judges the peoples with uprightness. (Zsolt 58,11; Zsolt 96,10; Zsolt 96,13; Zsolt 98,9)9The Lord is a stronghold for the oppressed, a stronghold in times of trouble. (2Sám 22,3; Zsolt 10,1; Zsolt 10,18; Zsolt 74,21; Péld 18,10)10And those who know your name put their trust in you, for you, O Lord, have not forsaken those who seek you. (Zsolt 91,14)11Sing praises to the Lord, who sits enthroned in Zion! Tell among the peoples his deeds! (Zsolt 76,2; Zsolt 77,12; Zsolt 107,22)12For he who avenges blood is mindful of them; he does not forget the cry of the afflicted. (1Móz 9,5; 1Kir 21,17; Zsolt 9,18; Zsolt 10,12; Zsolt 10,13; Zsolt 12,5)13Be gracious to me, O Lord! See my affliction from those who hate me, O you who lift me up from the gates of death, (Jób 38,17; Zsolt 4,1)14that I may recount all your praises, that in the gates of the daughter of Zion I may rejoice in your salvation. (1Sám 2,1; 2Kir 19,21; Zsolt 13,5; Zsolt 20,5; Zsolt 21,1; Zsolt 35,9; Ézs 37,22)15The nations have sunk in the pit that they made; in the net that they hid, their own foot has been caught. (Jób 18,8; Zsolt 7,15)16The Lord has made himself known; he has executed judgment; the wicked are snared in the work of their own hands. [4] (2Móz 7,5; 2Móz 14,4)17The wicked shall return to Sheol, all the nations that forget God. (1Móz 3,19; Jób 8,13; Zsolt 50,22; Ézs 51,13)18For the needy shall not always be forgotten, and the hope of the poor shall not perish forever. (Péld 23,18; Péld 24,14)19Arise, O Lord! Let not man prevail; let the nations be judged before you! (Zsolt 3,7; Zsolt 10,18)20Put them in fear, O Lord! Let the nations know that they are but men! (Zsolt 9,19)