1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:3 Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.9 Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.19 Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.
1A Song. A Psalm of the Sons of Korah. To the choirmaster: according to Mahalath Leannoth. A Maskil[1] of Heman the Ezrahite. O Lord, God of my salvation, I cry out day and night before you. (1Kir 4,31; 1Krón 2,6; Zsolt 22,2; Zsolt 24,5; Zsolt 42,1; Zsolt 53,1; Lk 18,7)2Let my prayer come before you; incline your ear to my cry! (Zsolt 31,2)3For my soul is full of troubles, and my life draws near to Sheol. (Zsolt 16,10; Zsolt 107,18)4I am counted among those who go down to the pit; I am a man who has no strength, (Zsolt 28,1)5like one set loose among the dead, like the slain that lie in the grave, like those whom you remember no more, for they are cut off from your hand. (Zsolt 31,12; Ézs 53,8)6You have put me in the depths of the pit, in the regions dark and deep. (Zsolt 63,9; Zsolt 69,15; Zsolt 88,12; Zsolt 88,18; Zsolt 143,3; JSir 3,6)7Your wrath lies heavy upon me, and you overwhelm me with all your waves. (Zsolt 32,4; Zsolt 42,7)8You have caused my companions to shun me; you have made me a horror[2] to them. I am shut in so that I cannot escape; (Jób 19,13; Jób 30,10; Zsolt 88,18; Zsolt 142,4; Jer 32,2)9my eye grows dim through sorrow. Every day I call upon you, O Lord; I spread out my hands to you. (Jób 11,13; Zsolt 6,7)10Do you work wonders for the dead? Do the departed rise up to praise you? (Zsolt 6,5)11Is your steadfast love declared in the grave, or your faithfulness in Abaddon?12Are your wonders known in the darkness, or your righteousness in the land of forgetfulness? (Jób 10,21; Zsolt 88,6; Zsolt 89,5; Préd 9,5)13But I, O Lord, cry to you; in the morning my prayer comes before you. (Zsolt 5,3; Zsolt 30,2)14O Lord, why do you cast my soul away? Why do you hide your face from me? (Jób 13,24; Zsolt 44,9)15Afflicted and close to death from my youth up, I suffer your terrors; I am helpless.[3]16Your wrath has swept over me; your dreadful assaults destroy me. (Jób 6,4; Jób 9,34)17They surround me like a flood all day long; they close in on me together. (Zsolt 18,4; Zsolt 22,16; Zsolt 86,3; Zsolt 118,10)18You have caused my beloved and my friend to shun me; my companions have become darkness.[4] (Jób 19,13)