Zsolt 74 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Aszáf tanítása. &Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelõdnek juhai ellen? 2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol! 3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen! 4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké. 5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira. 6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel. 7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették. 8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban. 9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?] 10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet? 11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz! 12 Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette. 13 Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben. 14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek. 15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat. 16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot. 17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad. 18 Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet. 19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen! 20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal. 21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet. 22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond! 23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!

English Standard Version

from Crossway

Arise, O God, Defend Your Cause

1 A Maskil^[1] of Asaph. O God, why do you cast us off forever? Why does your anger smoke against the sheep of your pasture? (5Móz 29,20; Zsolt 18,8; Zsolt 44,9; Zsolt 50,1; Zsolt 79,13; Zsolt 95,7; Zsolt 100,3; Jer 23,1; Ez 34,31)

5Móz 29,20Zsolt 18,8Zsolt 44,9Zsolt 50,1Zsolt 79,13Zsolt 95,7Zsolt 100,3Jer 23,1Ez 34,31

2 Remember your congregation, which you have purchased of old, which you have redeemed to be the tribe of your heritage! Remember Mount Zion, where you have dwelt. (2Móz 15,16; 5Móz 32,6; Zsolt 9,11; Zsolt 74,18; Zsolt 74,22; Zsolt 77,15; Zsolt 78,54; Ézs 63,9; Ézs 63,17; Jer 10,16; Jer 51,19)

2Móz 15,165Móz 32,6Zsolt 9,11Zsolt 74,18Zsolt 74,22Zsolt 77,15Zsolt 78,54Ézs 63,9Ézs 63,17Jer 10,16Jer 51,19

3 Direct your steps to the perpetual ruins; the enemy has destroyed everything in the sanctuary! (Ézs 61,4) 4 Your foes have roared in the midst of your meeting place; they set up their own signs for signs. (4Móz 2,2; Zsolt 74,9; JSir 2,6; Mt 24,15)

4Móz 2,2Zsolt 74,9JSir 2,6Mt 24,15

5 They were like those who swing axes in a forest of trees.^[2] (Jer 46,22) 6 And all its carved wood they broke down with hatchets and hammers. (1Kir 6,18; 1Kir 6,29; 1Kir 6,32; 1Kir 6,35)

1Kir 6,181Kir 6,291Kir 6,321Kir 6,35

7 They set your sanctuary on fire; they profaned the dwelling place of your name, bringing it down to the ground. (2Kir 25,9; Zsolt 26,8; Zsolt 79,1; Zsolt 89,39; JSir 2,2)

2Kir 25,9Zsolt 26,8Zsolt 79,1Zsolt 89,39JSir 2,2

8 They said to themselves, “We will utterly subdue them”; they burned all the meeting places of God in the land. (Zsolt 83,4) 9 We do not see our signs; there is no longer any prophet, and there is none among us who knows how long. (1Sám 3,1; Zsolt 74,4; JSir 2,9; Ez 7,26; Ám 8,11)

1Sám 3,1Zsolt 74,4JSir 2,9Ez 7,26Ám 8,11

10 How long, O God, is the foe to scoff? Is the enemy to revile your name forever? (Zsolt 74,18; Zsolt 74,22; Zsolt 79,12; Zsolt 89,51)

Zsolt 74,18Zsolt 74,22Zsolt 79,12Zsolt 89,51

11 Why do you hold back your hand, your right hand? Take it from the fold of your garment^[3] and destroy them! (JSir 2,3) 12 Yet God my King is from of old, working salvation in the midst of the earth. (Zsolt 44,4) 13 You divided the sea by your might; you broke the heads of the sea monsters^[4] on the waters. (2Móz 14,21; Ézs 27,1; Ézs 51,9) 14 You crushed the heads of Leviathan; you gave him as food for the creatures of the wilderness. (Jób 41,1) 15 You split open springs and brooks; you dried up ever-flowing streams. (2Móz 14,21; 2Móz 17,5; 4Móz 20,11; Józs 2,10; Józs 3,13; Józs 4,23; Zsolt 66,6; Zsolt 78,15; Zsolt 105,41; Ézs 48,21; Ézs 51,10)

2Móz 14,212Móz 17,54Móz 20,11Józs 2,10Józs 3,13Józs 4,23Zsolt 66,6Zsolt 78,15Zsolt 105,41Ézs 48,21Ézs 51,10

16 Yours is the day, yours also the night; you have established the heavenly lights and the sun. (1Móz 1,14; Zsolt 104,19) 17 You have fixed all the boundaries of the earth; you have made summer and winter. (1Móz 8,22; 5Móz 32,8; ApCsel 17,26) 18 Remember this, O Lord, how the enemy scoffs, and a foolish people reviles your name. (5Móz 32,6; Zsolt 39,8; Zsolt 74,2; Zsolt 74,22; Zsolt 89,50; Jel 16,19; Jel 18,5)

5Móz 32,6Zsolt 39,8Zsolt 74,2Zsolt 74,22Zsolt 89,50Jel 16,19Jel 18,5

19 Do not deliver the soul of your dove to the wild beasts; do not forget the life of your poor forever. (Zsolt 68,10; Énekek 2,14) 20 Have regard for the covenant, for the dark places of the land are full of the habitations of violence. (1Móz 17,7; 3Móz 26,44; Zsolt 10,8; Zsolt 106,45; Jer 33,21)

1Móz 17,73Móz 26,44Zsolt 10,8Zsolt 106,45Jer 33,21

21 Let not the downtrodden turn back in shame; let the poor and needy praise your name. (Zsolt 6,10; Zsolt 9,9; Zsolt 10,18; Zsolt 86,1)

Zsolt 6,10Zsolt 9,9Zsolt 10,18Zsolt 86,1

22 Arise, O God, defend your cause; remember how the foolish scoff at you all the day! (1Sám 24,15; Zsolt 74,2; Zsolt 74,18) 23 Do not forget the clamor of your foes, the uproar of those who rise against you, which goes up continually! (Zsolt 65,7)