Zsolt 50

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Asáf zsoltára. &Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétõl lenyugtáig.2  A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.3  Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.4  Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:5  Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!6  És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.7  Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.8  Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.9  [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;10  Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.11  Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.12  Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.13  Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?14  Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!15  És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.16  A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?17  Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!18  Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.19  A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.20  Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.21  Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]22  Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:23  A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Zsolt 50

English Standard Version

from Crossway
1 A Psalm of Asaph. The Mighty One, God the Lord, speaks and summons the earth from the rising of the sun to its setting. (Józs 22,22; 1Krón 6,39; 1Krón 15,17; 1Krón 16,5; 1Krón 16,7; 1Krón 25,2; 2Krón 29,30; Zsolt 113,3)2 Out of Zion, the perfection of beauty, God shines forth. (5Móz 33,2; Zsolt 48,2; Zsolt 80,1; Zsolt 94,1; JSir 2,15)3 Our God comes; he does not keep silence;[1] before him is a devouring fire, around him a mighty tempest. (2Móz 19,16; 3Móz 10,2; 4Móz 16,35; Zsolt 21,9; Zsolt 97,3; Dán 7,10)4 He calls to the heavens above and to the earth, that he may judge his people: (5Móz 4,26; 5Móz 31,28; 5Móz 32,1; Ézs 1,2; Mik 6,1)5 “Gather to me my faithful ones, who made a covenant with me by sacrifice!” (1Móz 15,9; 2Móz 24,7)6 The heavens declare his righteousness, for God himself is judge! (Zsolt 58,11; Zsolt 75,7; Zsolt 89,5; Zsolt 97,6; Jel 16,5; Jel 16,7; Jel 19,2)7 “Hear, O my people, and I will speak; O Israel, I will testify against you. I am God, your God. (2Móz 20,2; Zsolt 49,1; Zsolt 81,8)8 Not for your sacrifices do I rebuke you; your burnt offerings are continually before me. (Zsolt 40,6)9 I will not accept a bull from your house or goats from your folds.10 For every beast of the forest is mine, the cattle on a thousand hills.11 I know all the birds of the hills, and all that moves in the field is mine. (Mt 10,29)12 “If I were hungry, I would not tell you, for the world and its fullness are mine. (Zsolt 24,1)13 Do I eat the flesh of bulls or drink the blood of goats?14 Offer to God a sacrifice of thanksgiving,[2] and perform your vows to the Most High, (4Móz 30,2; 5Móz 23,21; Jób 22,27; Zsolt 22,25; Zsolt 27,6; Zsolt 50,23; Zsolt 61,8; Zsolt 65,1; Zsolt 69,30; Zsolt 76,11; Zsolt 107,22; Zsolt 116,14; Zsolt 116,18; Préd 5,4; Hós 14,2; Róm 12,1; Zsid 13,15)15 and call upon me in the day of trouble; I will deliver you, and you shall glorify me.” (Zsolt 22,23; Zsolt 50,23; Zsolt 81,7; Zsolt 91,15; Zsolt 107,6; Zak 13,9)16 But to the wicked God says: “What right have you to recite my statutes or take my covenant on your lips?17 For you hate discipline, and you cast my words behind you. (1Kir 14,9; Neh 9,26; Róm 2,21)18 If you see a thief, you are pleased with him, and you keep company with adulterers. (Róm 1,32; 1Tim 5,22)19 “You give your mouth free rein for evil, and your tongue frames deceit. (Zsolt 52,2)20 You sit and speak against your brother; you slander your own mother’s son.21 These things you have done, and I have been silent; you thought that I[3] was one like yourself. But now I rebuke you and lay the charge before you. (2Kir 19,4; Jób 13,18; Jób 23,4; Zsolt 90,8; Préd 8,11; Ézs 57,11)22 “Mark this, then, you who forget God, lest I tear you apart, and there be none to deliver! (Zsolt 7,2; Zsolt 9,17)23 The one who offers thanksgiving as his sacrifice glorifies me; to one who orders his way rightly I will show the salvation of God!” (Zsolt 50,14; Zsolt 91,16; Gal 6,16)