Zsolt 39

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Az éneklõmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.2  Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elõttem van a hitetlen.3  Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.4  Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:5  Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.6  Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elõtted, mint a semmi. Bizony merõ hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.7  Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!8  Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.9  Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!10  Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.11  Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.12  Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela.13  Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én õsöm.14  Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielõtt elmegyek és nem leszek többé!

Zsolt 39

English Standard Version

from Crossway
1 To the choirmaster: to Jeduthun. A Psalm of David. I said, “I will guard my ways, that I may not sin with my tongue; I will guard my mouth with a muzzle, so long as the wicked are in my presence.” (1Kir 2,4; 2Kir 10,31; 1Krón 16,41; 1Krón 25,1; Jób 2,10; Zsolt 34,13; Zsolt 62,1; Zsolt 77,1)2 I was mute and silent; I held my peace to no avail, and my distress grew worse. (Jób 40,4; Zsolt 38,13; Zsolt 39,9)3 My heart became hot within me. As I mused, the fire burned; then I spoke with my tongue: (Jób 32,18; Jer 20,9; Lk 24,32)4 “O Lord, make me know my end and what is the measure of my days; let me know how fleeting I am! (Zsolt 90,12)5 Behold, you have made my days a few handbreadths, and my lifetime is as nothing before you. Surely all mankind stands as a mere breath! (Jób 14,2; Zsolt 39,11; Zsolt 89,47; Zsolt 90,4)6 Surely a man goes about as a shadow! Surely for nothing[1] they are in turmoil; man heaps up wealth and does not know who will gather! (Jób 27,16; Zsolt 49,10; Préd 2,18; Préd 2,21; Préd 2,26; Jer 17,11; Lk 12,20; 1Kor 7,31; Jak 4,14)7 “And now, O Lord, for what do I wait? My hope is in you. (Zsolt 38,15)8 Deliver me from all my transgressions. Do not make me the scorn of the fool! (Zsolt 44,13)9 I am mute; I do not open my mouth, for it is you who have done it. (2Sám 16,10; Jób 2,10; Zsolt 39,2)10 Remove your stroke from me; I am spent by the hostility of your hand. (Jób 9,34; Jób 13,21)11 When you discipline a man with rebukes for sin, you consume like a moth what is dear to him; surely all mankind is a mere breath! (Jób 13,28; Zsolt 39,5; Zsolt 49,14; Zsolt 80,16; Ézs 50,9)12 “Hear my prayer, O Lord, and give ear to my cry; hold not your peace at my tears! For I am a sojourner with you, a guest, like all my fathers. (1Móz 47,9; 3Móz 25,23; 1Krón 29,15; Zsolt 102,1; Zsolt 119,19; Zsid 11,13; 1Pt 2,11)13 Look away from me, that I may smile again, before I depart and am no more!” (Jób 7,8; Jób 7,19; Jób 10,21; Jób 14,10; Jób 20,9)