1 Dicsérjétek az Urat. &Boldog az ember, a ki féli az Urat, [és] az õ parancsolataiban igen gyönyörködik.2 Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.3 Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz.5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.7 Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó.8 Rendületlen az õ szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel.10 Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.
1[1] Praise the Lord! Blessed is the man who fears the Lord, who greatly delights in his commandments! (Zsolt 1,2; Zsolt 104,35; Zsolt 111,10; Zsolt 115,13; Zsolt 128,1; Zsolt 128,4)2His offspring will be mighty in the land; the generation of the upright will be blessed. (Zsolt 25,13; Zsolt 37,26; Zsolt 102,28; Péld 11,21; Péld 20,7)3Wealth and riches are in his house, and his righteousness endures forever. (Zsolt 111,3; Péld 3,16)4Light dawns in the darkness for the upright; he is gracious, merciful, and righteous. (Jób 11,17; Zsolt 97,11; Mt 1,19)5It is well with the man who deals generously and lends; who conducts his affairs with justice. (Zsolt 37,26)6For the righteous will never be moved; he will be remembered forever. (Zsolt 55,22; Péld 10,7)7He is not afraid of bad news; his heart is firm, trusting in the Lord. (Zsolt 11,1; Zsolt 57,7; Zsolt 64,10; Péld 1,33)8His heart is steady;[2] he will not be afraid, until he looks in triumph on his adversaries.9He has distributed freely; he has given to the poor; his righteousness endures forever; his horn is exalted in honor. (Zsolt 75,10; 2Kor 9,9)10The wicked man sees it and is angry; he gnashes his teeth and melts away; the desire of the wicked will perish! (Jób 8,13; Jób 16,9; Zsolt 58,8; Mt 8,12; Lk 13,28)