Zsolt 109

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár. &Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!2  Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.3  És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.4  Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.5  Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.6  Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.7  Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.8  Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.9  Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.10  És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]11  Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.12  Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!13  Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!14  Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!15  Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,16  A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.17  Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.18  Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.19  Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.20  Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.21  De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!22  Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.23  Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.24  Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.25  Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.26  Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!27  Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!28  Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.29  Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!30  Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!31  Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

Zsolt 109

English Standard Version

from Crossway
1 To the choirmaster. A Psalm of David. Be not silent, O God of my praise! (5Móz 10,21; Zsolt 28,1; Zsolt 71,6; Jer 17,14)2 For wicked and deceitful mouths are opened against me, speaking against me with lying tongues. (Zsolt 52,4)3 They encircle me with words of hate, and attack me without cause. (Zsolt 69,4)4 In return for my love they accuse me, but I give myself to prayer.[1] (Zsolt 38,20; Zsolt 69,13)5 So they reward me evil for good, and hatred for my love. (Zsolt 35,12)6 Appoint a wicked man against him; let an accuser stand at his right hand. (1Krón 21,1; Jób 30,12; Zsolt 35,4; Zsolt 69,22; Zak 3,1)7 When he is tried, let him come forth guilty; let his prayer be counted as sin! (Péld 15,8; Péld 21,27; Péld 28,9)8 May his days be few; may another take his office! (4Móz 4,16; 1Krón 24,3; Zsolt 55,23; ApCsel 1,20)9 May his children be fatherless and his wife a widow! (2Móz 22,24)10 May his children wander about and beg, seeking food far from the ruins they inhabit! (1Móz 4,12; Zsolt 37,25; Zsolt 59,15)11 May the creditor seize all that he has; may strangers plunder the fruits of his toil! (5Móz 28,43)12 Let there be none to extend kindness to him, nor any to pity his fatherless children! (Jób 5,4; Zsolt 36,10)13 May his posterity be cut off; may his name be blotted out in the second generation! (Zsolt 21,10; Péld 10,7)14 May the iniquity of his fathers be remembered before the Lord, and let not the sin of his mother be blotted out! (2Móz 20,5; Neh 4,5; Jer 18,23)15 Let them be before the Lord continually, that he may cut off the memory of them from the earth! (Zsolt 34,16; Zsolt 90,8)16 For he did not remember to show kindness, but pursued the poor and needy and the brokenhearted, to put them to death. (Zsolt 34,18; Zsolt 40,17; Zsolt 109,22)17 He loved to curse; let curses come[2] upon him! He did not delight in blessing; may it be far[3] from him! (Péld 14,14; Ez 35,6)18 He clothed himself with cursing as his coat; may it soak[4] into his body like water, like oil into his bones! (4Móz 5,22; Zsolt 73,6; Zsolt 109,29)19 May it be like a garment that he wraps around him, like a belt that he puts on every day!20 May this be the reward of my accusers from the Lord, of those who speak evil against my life! (Zsolt 109,6; Zsolt 109,29)21 But you, O God my Lord, deal on my behalf for your name’s sake; because your steadfast love is good, deliver me! (Zsolt 23,3; Zsolt 63,3; Zsolt 69,16; Jer 14,7)22 For I am poor and needy, and my heart is stricken within me. (Zsolt 109,16)23 I am gone like a shadow at evening; I am shaken off like a locust. (2Móz 10,19; Neh 5,13; Jób 38,13; Zsolt 102,11)24 My knees are weak through fasting; my body has become gaunt, with no fat. (Jób 16,8; Zsolt 35,13)25 I am an object of scorn to my accusers; when they see me, they wag their heads. (Zsolt 22,6; Zsolt 22,7; Zsolt 69,19)26 Help me, O Lord my God! Save me according to your steadfast love! (Zsolt 119,86)27 Let them know that this is your hand; you, O Lord, have done it! (Jób 37,7)28 Let them curse, but you will bless! They arise and are put to shame, but your servant will be glad! (2Sám 16,12; Ézs 65,14)29 May my accusers be clothed with dishonor; may they be wrapped in their own shame as in a cloak! (Jób 8,22; Zsolt 35,26; Zsolt 71,13; Zsolt 109,18)30 With my mouth I will give great thanks to the Lord; I will praise him in the midst of the throng. (Zsolt 22,25)31 For he stands at the right hand of the needy one, to save him from those who condemn his soul to death. (Zsolt 16,8; Zsolt 109,6)