1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd,5 Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl.6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.10 És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.11 Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.13 És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.15 Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.18 No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.20 Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.21 [És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;23 Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.27 Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.
1My son, keep my words and treasure up my commandments with you; (Péld 2,1)2keep my commandments and live; keep my teaching as the apple of your eye; (5Móz 32,10; Péld 4,4)3bind them on your fingers; write them on the tablet of your heart. (Péld 3,3)4Say to wisdom, “You are my sister,” and call insight your intimate friend,5to keep you from the forbidden[1] woman, from the adulteress[2] with her smooth words. (Péld 2,16)6For at the window of my house I have looked out through my lattice, (Bír 5,28)7and I have seen among the simple, I have perceived among the youths, a young man lacking sense, (Péld 1,4; Péld 6,32)8passing along the street near her corner, taking the road to her house (Péld 7,12)9in the twilight, in the evening, at the time of night and darkness. (Jób 24,15; Péld 20,20)10And behold, the woman meets him, dressed as a prostitute, wily of heart.[3] (1Móz 38,14)11She is loud and wayward; her feet do not stay at home; (Péld 9,13; Hós 4,16; 1Tim 5,13; Tit 2,5)12now in the street, now in the market, and at every corner she lies in wait. (Péld 7,8; Péld 23,28)13She seizes him and kisses him, and with bold face she says to him, (Péld 21,29)14“I had to offer sacrifices,[4] and today I have paid my vows; (3Móz 7,11; Zsolt 50,14)15so now I have come out to meet you, to seek you eagerly, and I have found you.16I have spread my couch with coverings, colored linens from Egyptian linen; (Péld 31,22; Ézs 19,9)17I have perfumed my bed with myrrh, aloes, and cinnamon. (2Móz 30,23; Zsolt 45,8)18Come, let us take our fill of love till morning; let us delight ourselves with love.19For my husband is not at home; he has gone on a long journey; (Mt 20,11)20he took a bag of money with him; at full moon he will come home.”21With much seductive speech she persuades him; with her smooth talk she compels him. (Zsolt 12,2; Péld 5,3; Péld 6,24)22All at once he follows her, as an ox goes to the slaughter, or as a stag is caught fast[5]23till an arrow pierces its liver; as a bird rushes into a snare; he does not know that it will cost him his life. (Préd 9,12)24And now, O sons, listen to me, and be attentive to the words of my mouth. (Péld 4,1)25Let not your heart turn aside to her ways; do not stray into her paths,26for many a victim has she laid low, and all her slain are a mighty throng. (Bír 16,1; Neh 13,26)27Her house is the way to Sheol, going down to the chambers of death. (Péld 2,18; Péld 5,5; Péld 9,18)