1 A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!2 Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.3 Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.4 A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.6 A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?7 A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!8 A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.9 Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.11 Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt.13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.17 Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.18 A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.20 A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.21 A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!23 Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában?25 Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.26 Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.27 Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.28 A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét.29 Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.30 A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.
Példabeszédek 20
English Standard Version
from Crossway1Wine is a mocker, strong drink a brawler, and whoever is led astray by it is not wise.[1] (1Móz 9,21; Péld 23,29; Péld 31,4; Ézs 28,7; Hós 4,11)2The terror of a king is like the growling of a lion; whoever provokes him to anger forfeits his life. (4Móz 16,38; Péld 8,36; Péld 19,12; Hab 2,10)3It is an honor for a man to keep aloof from strife, but every fool will be quarreling. (Péld 17,14)4The sluggard does not plow in the autumn; he will seek at harvest and have nothing. (Péld 6,11; Péld 19,15; Péld 19,24)5The purpose in a man’s heart is like deep water, but a man of understanding will draw it out. (Péld 18,4)6Many a man proclaims his own steadfast love, but a faithful man who can find? (Zsolt 12,1; Péld 25,14; Mt 6,2; Lk 18,11)7The righteous who walks in his integrity— blessed are his children after him! (1Kir 15,4; Zsolt 37,26; Zsolt 112,2; Péld 19,1; Jer 33,20)8A king who sits on the throne of judgment winnows all evil with his eyes. (Zsolt 101,5; Péld 16,10; Péld 20,26; Péld 25,5)9Who can say, “I have made my heart pure; I am clean from my sin”? (1Kir 8,46)10Unequal[2] weights and unequal measures are both alike an abomination to the Lord. (Péld 11,1; Péld 20,23)11Even a child makes himself known by his acts, by whether his conduct is pure and upright.[3] (Mt 7,16)12The hearing ear and the seeing eye, the Lord has made them both. (2Móz 4,11; Zsolt 94,9; Péld 15,31; Péld 25,12)13Love not sleep, lest you come to poverty; open your eyes, and you will have plenty of bread. (Péld 6,4; Péld 12,11; Péld 19,15; Péld 20,4; Péld 31,15; Róm 12,11)14“Bad, bad,” says the buyer, but when he goes away, then he boasts.15There is gold and abundance of costly stones, but the lips of knowledge are a precious jewel. (Jób 28,18; Péld 3,14)16Take a man’s garment when he has put up security for a stranger, and hold it in pledge when he puts up security for foreigners.[4] (Jób 22,6; Péld 6,1; Péld 22,26; Péld 27,13)17Bread gained by deceit is sweet to a man, but afterward his mouth will be full of gravel. (Péld 9,17; JSir 3,16)18Plans are established by counsel; by wise guidance wage war. (Péld 11,14; Péld 15,22; Péld 24,6; Lk 14,31)19Whoever goes about slandering reveals secrets; therefore do not associate with a simple babbler.[5] (Péld 11,13; Péld 13,3; Róm 16,18)20If one curses his father or his mother, his lamp will be put out in utter darkness. (2Móz 21,17; 2Sám 21,17; Jób 18,5; Péld 30,11; Péld 30,17)21An inheritance gained hastily in the beginning will not be blessed in the end. (Péld 13,11)22Do not say, “I will repay evil”; wait for the Lord, and he will deliver you. (Zsolt 27,14; Péld 17,13; Péld 24,29; Mt 5,39; Róm 12,17; Róm 12,19; 1Thessz 5,15; 1Pt 3,9)23Unequal weights are an abomination to the Lord, and false scales are not good. (Péld 11,1; Péld 20,10)24A man’s steps are from the Lord; how then can man understand his way? (Péld 16,9)25It is a snare to say rashly, “It is holy,” and to reflect only after making vows. (Préd 5,4)26A wise king winnows the wicked and drives the wheel over them. (Ézs 28,27; Mt 3,12)27The spirit[6] of man is the lamp of the Lord, searching all his innermost parts. (Péld 18,8; Zof 1,12; 1Kor 2,11)28Steadfast love and faithfulness preserve the king, and by steadfast love his throne is upheld. (Péld 3,3; Péld 16,12)29The glory of young men is their strength, but the splendor of old men is their gray hair. (Péld 16,31)30Blows that wound cleanse away evil; strokes make clean the innermost parts. (Péld 20,27; Ézs 53,5)