Józsué 22 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Akkor hivatá Józsué a Rúbenitákat, a Gáditákat és a Manassé fél nemzetségét, 2 És monda nékik: Ti megtartottátok mindazt, a mit Mózes, az Úrnak szolgája parancsolt néktek, és hallgattatok az én szómra mindenben, a mit parancsoltam néktek; 3 Nem hagytátok el a ti atyátokfiait immár sok nap óta mind e mai napig, és megtartottátok a megtartandókat, az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatját. 4 Most pedig nyugodalmat adott az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiainak, a mint megmondta vala nékik; most azért térjetek vissza, és menjetek a ti sátraitokba, a ti örökségteknek földére, a melyet Mózes, az Úrnak szolgája adott vala néktek túl a Jordánon. 5 Csak igen vigyázzatok, hogy teljesítsétek a parancsolatot és a törvényt, a melyet parancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és járjatok minden õ útján, és tartsátok meg az õ parancsolatait, és ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljatok néki teljes szívetekbõl és teljes lelketekbõl. 6 És megáldá õket Józsué, azután elbocsátá õket, és elmenének az õ sátraikba. 7 Mert a Manassé nemzetsége felének Mózes adott vala [örökséget] Básánban; a másik felének pedig Józsué adott az õ atyjafiaival a Jordánon innen napnyugot felõl. És a mikor elbocsátá is õket Józsué az õ sátraikba, akkor is megáldá õket, 8 És szóla nékik, mondván: Nagy gazdagsággal térjetek vissza sátraitokba, és igen sok barommal, ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és igen sok ruhával. Az ellenségeitektõl vett zsákmányt oszszátok meg a ti atyátokfiaival. 9 Visszatérének azért, és elmenének a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége Izráel fiaitól, Silóból, a mely Kanaán földén van, hogy menjenek Gileád földére, az õ örökségüknek földébe, a melyben örökséget võnek az Úr rendelése szerint Mózes által. 10 Mikor a Jordán mellékére értek, a mely még Kanaán földén van, építének a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége ott a Jordán mellett oltárt, nagy, láttatós oltárt. 11 Meghallák pedig Izráel fiai, hogy ezt mondják vala: Ímé a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége oltárt építettek átellenben a Kanaán földével, a Jordán mellékén, Izráel fiainak oldala felõl. 12 A mint meghallák Izráel fiai, egybegyûle Izráel fiainak egész gyülekezete Silóban, hogy hadakozni induljanak fel ellenök. 13 Küldék pedig Izráel fiai a Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez Gileád földére Fineást, Eleázárnak, a papnak fiát; 14 Tíz fejedelmet is vele, egy-egy fejedelmet az õsök háza szerint Izráelnek minden nemzetségébõl. Ezek mind fejedelmei valának az õ õseik házának, Izráelnek ezerei között. 15 És eljutának a Rúben fiaihoz, a Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez a Gileád földére, és szólának õ velök, mondván: 16 Így szól az Úrnak egész gyülekezete: Micsoda vétek ez, a melylyel vétkeztetek Izráelnek Istene ellen, hogy immár elfordultatok az Úrtól, építvén magatoknak oltárt, hogy pártot üssetek immár az Úr ellen?! 17 Avagy kevés-é nékünk a Peór miatt való hamisságunk, a mibõl ki sem tisztultunk még mind e napig, és a miért csapás lõn az Úrnak gyülekezetén? 18 És ti elfordultatok immár az Úrtól; pedig ha ti pártot üttök ma az Úr ellen: holnap majd Izráelnek egész gyülekezetére haragszik meg. 19 Ha pedig tisztátalan[nak tetszik elõttetek] a ti örökségeteknek földje: úgy jõjjetek át az Úr örökségének földjére, a hol ott áll az Úrnak sátora, és legyetek örökösökké mi közöttünk; de az Úr ellen ne üssetek pártot, és ellenünk se üssetek pártot, építvén magatoknak oltárt, az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kivül. 20 Avagy nem Ákán, a Zéra fia vétkezék-é nagy vétekkel az [Istennek] szentelt dolog ellen; mégis az Izráelnek egész gyülekezete ellen lõn a harag! És az a férfiú nem egymaga halt meg az õ bûnéért! 21 Felelének pedig a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége, és szólának az Izráel ezereinek fejeihez: 22 Az Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr: õ tudja, és az Izráel is megtudja. Ha pártütésbõl és ha az Úr ellen való vétekbõl van ez: ne tartson meg minket e napon! 23 Ha azért építettünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk az Úrtól, vagy pedig hogy áldozzunk azon egészen égõáldozatot és ételáldozatot; vagy hogy tegyünk arra hálaadásnak áldozatját: - lássa meg [ezt ]õ maga az Úr! 24 Hát nem inkább a miatt való féltünkben cselekedtük-é ezt, hogy így gondolkoztunk: Maholnap így szólhatnak a ti fiaitok a mi fiainkhoz, mondván: Mi közötök van néktek az Úrhoz, Izráel Istenéhez? 25 Hiszen határt vetett az Úr mi közöttünk és ti közöttetek Rúben fiai és Gád fiai - a Jordánt; nincsen néktek részetek az Úrban! És elidegeníthetnék a ti fiaitok a mi fiainkat, hogy ne féljék az Urat! 26 Mondottuk azért: Nosza fogjunk hozzá, hogy építsünk oltárt, se nem egészen égõáldozatra, se nem véres áldozatra; 27 Hanem hogy bizonyság legyen az mi közöttünk és ti közöttetek, és a mi utánunk való nemzetségeink között, hogy szolgálni akarjuk az Urat õ elõtte a mi egészen égõáldozatainkkal, véres áldozatainkkal és hálaáldozatainkkal, és hogy ne mondhassák a ti fiaitok maholnap a mi fiainknak: Nincs néktek részetek az Úrban. 28 Mondottuk azért: Ha így szólanának maholnap nékünk vagy a mi nemzetségeinknek, ezt mondjuk majd: Lássátok az Úr oltárának mássát, a melyet a mi atyáink készítettek, nem egészen égõáldozatra, sem nem véres áldozatra, hanem hogy bizonyság legyen mi közöttünk és ti közöttetek! 29 Távol legyen tõlünk, hogy pártot üssünk az Úr ellen, és elforduljunk immár az Úrtól, építvén oltárt égõáldozatra, ételáldozatra és véres áldozatra az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kivül, a mely az õ sátora elõtt van! 30 Hallván pedig Fineás, a pap és a gyülekezetnek fejedelmei és Izráel ezereinek fejei, a kik vele valának, a beszédeket, a melyeket szólottak vala a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fiai; tetszésre találtak vala elõttök. 31 És monda Fineás, az Eleázár pap fia a Rúben fiainak, Gád fiainak és a Manassé fiainak: Ma tudtuk meg, hogy köztünk van az Úr, mivelhogy nem vétkeztetek e vétekkel az Úr ellen. Most megszabadítottátok Izráel fiait az Úr kezébõl. 32 Visszatére azért Fineás, az Eleázár pap fia és a fejedelmek a Rúben fiaitól, a Gád fiaitól a Gileád földérõl a Kanaán földére Izráelnek fiaihoz, és megbeszélék nékik e dolgot. 33 És tetszésre talált e dolog Izráel fiai elõtt [is], és áldák az Istent Izráel fiai, és nem mondák, hogy hadakozni menjenek fel ellenök, hogy elveszessék a földet, a melyben lakoznak a Rúben fiai és a Gád fiai. 34 Az oltárt pedig így nevezék Rúben fiai és a Gád fiai: "Bizonyság ez közöttünk, hogy az Úr az Isten."

English Standard Version

from Crossway

The Eastern Tribes Return Home

1 At that time Joshua summoned the Reubenites and the Gadites and the half-tribe of Manasseh, 2 and said to them, “You have kept all that Moses the servant of the Lord commanded you and have obeyed my voice in all that I have commanded you. (4Móz 32,20; 5Móz 3,18; Józs 1,16) 3 You have not forsaken your brothers these many days, down to this day, but have been careful to keep the charge of the Lord your God. 4 And now the Lord your God has given rest to your brothers, as he promised them. Therefore turn and go to your tents in the land where your possession lies, which Moses the servant of the Lord gave you on the other side of the Jordan. (Józs 11,23; Józs 13,8) 5 Only be very careful to observe the commandment and the law that Moses the servant of the Lord commanded you, to love the Lord your God, and to walk in all his ways and to keep his commandments and to cling to him and to serve him with all your heart and with all your soul.” (5Móz 6,5; 5Móz 6,6; 5Móz 6,17; 5Móz 10,12; 5Móz 11,1; 5Móz 11,13; 5Móz 11,22; Józs 23,11)

5Móz 6,55Móz 6,65Móz 6,175Móz 10,125Móz 11,15Móz 11,135Móz 11,22Józs 23,11

6 So Joshua blessed them and sent them away, and they went to their tents. (Józs 14,13) 7 Now to the one half of the tribe of Manasseh Moses had given a possession in Bashan, but to the other half Joshua had given a possession beside their brothers in the land west of the Jordan. And when Joshua sent them away to their homes and blessed them, (Józs 17,5) 8 he said to them, “Go back to your tents with much wealth and with very much livestock, with silver, gold, bronze, and iron, and with much clothing. Divide the spoil of your enemies with your brothers.” (4Móz 31,27; 1Sám 30,24) 9 So the people of Reuben and the people of Gad and the half-tribe of Manasseh returned home, parting from the people of Israel at Shiloh, which is in the land of Canaan, to go to the land of Gilead, their own land of which they had possessed themselves by command of the Lord through Moses. (4Móz 32,1; 4Móz 32,26; 4Móz 32,29)

The Eastern Tribes’ Altar of Witness

10 And when they came to the region of the Jordan that is in the land of Canaan, the people of Reuben and the people of Gad and the half-tribe of Manasseh built there an altar by the Jordan, an altar of imposing size. 11 And the people of Israel heard it said, “Behold, the people of Reuben and the people of Gad and the half-tribe of Manasseh have built the altar at the frontier of the land of Canaan, in the region about the Jordan, on the side that belongs to the people of Israel.” (5Móz 13,12) 12 And when the people of Israel heard of it, the whole assembly of the people of Israel gathered at Shiloh to make war against them. (Bír 20,1) 13 Then the people of Israel sent to the people of Reuben and the people of Gad and the half-tribe of Manasseh, in the land of Gilead, Phinehas the son of Eleazar the priest, (2Móz 6,25; 4Móz 25,7; Bír 20,28) 14 and with him ten chiefs, one from each of the tribal families of Israel, every one of them the head of a family among the clans of Israel. (4Móz 1,4) 15 And they came to the people of Reuben, the people of Gad, and the half-tribe of Manasseh, in the land of Gilead, and they said to them, 16 “Thus says the whole congregation of the Lord, ‘What is this breach of faith that you have committed against the God of Israel in turning away this day from following the Lord by building yourselves an altar this day in rebellion against the Lord? (3Móz 17,8; 4Móz 14,9; 5Móz 12,13; Józs 22,18)

3Móz 17,84Móz 14,95Móz 12,13Józs 22,18

17 Have we not had enough of the sin at Peor from which even yet we have not cleansed ourselves, and for which there came a plague upon the congregation of the Lord, (4Móz 25,3; 5Móz 4,3; Zsolt 106,28) 18 that you too must turn away this day from following the Lord? And if you too rebel against the Lord today then tomorrow he will be angry with the whole congregation of Israel. (4Móz 16,22; Józs 22,16) 19 But now, if the land of your possession is unclean, pass over into the Lord’s land where the Lord’s tabernacle stands, and take for yourselves a possession among us. Only do not rebel against the Lord or make us as rebels by building for yourselves an altar other than the altar of the Lord our God. (Józs 18,1; Józs 22,16; Józs 22,18) 20 Did not Achan the son of Zerah break faith in the matter of the devoted things, and wrath fell upon all the congregation of Israel? And he did not perish alone for his iniquity.’” (Józs 7,1; Józs 7,5; Józs 22,18) 21 Then the people of Reuben, the people of Gad, and the half-tribe of Manasseh said in answer to the heads of the families of Israel, 22 “The Mighty One, God, the Lord! The Mighty One, God, the Lord! He knows; and let Israel itself know! If it was in rebellion or in breach of faith against the Lord, do not spare us today (5Móz 10,17; 1Kir 8,39) 23 for building an altar to turn away from following the Lord. Or if we did so to offer burnt offerings or grain offerings or peace offerings on it, may the Lord himself take vengeance. (5Móz 18,19; 1Sám 20,16) 24 No, but we did it from fear that in time to come your children might say to our children, ‘What have you to do with the Lord, the God of Israel? (Józs 4,6; Józs 4,21) 25 For the Lord has made the Jordan a boundary between us and you, you people of Reuben and people of Gad. You have no portion in the Lord.’ So your children might make our children cease to worship the Lord. 26 Therefore we said, ‘Let us now build an altar, not for burnt offering, nor for sacrifice, 27 but to be a witness between us and you, and between our generations after us, that we do perform the service of the Lord in his presence with our burnt offerings and sacrifices and peace offerings, so your children will not say to our children in time to come, “You have no portion in the Lord.”’ (1Móz 31,48; 5Móz 12,5; 5Móz 12,17; Józs 22,34; Józs 24,27)

1Móz 31,485Móz 12,55Móz 12,17Józs 22,34Józs 24,27

28 And we thought, ‘If this should be said to us or to our descendants in time to come, we should say, “Behold, the copy of the altar of the Lord, which our fathers made, not for burnt offerings, nor for sacrifice, but to be a witness between us and you.”’ (Józs 22,27) 29 Far be it from us that we should rebel against the Lord and turn away this day from following the Lord by building an altar for burnt offering, grain offering, or sacrifice, other than the altar of the Lord our God that stands before his tabernacle!” (Józs 22,16) 30 When Phinehas the priest and the chiefs of the congregation, the heads of the families of Israel who were with him, heard the words that the people of Reuben and the people of Gad and the people of Manasseh spoke, it was good in their eyes. (Józs 22,13; Józs 22,33) 31 And Phinehas the son of Eleazar the priest said to the people of Reuben and the people of Gad and the people of Manasseh, “Today we know that the Lord is in our midst, because you have not committed this breach of faith against the Lord. Now you have delivered the people of Israel from the hand of the Lord.” (3Móz 26,11) 32 Then Phinehas the son of Eleazar the priest, and the chiefs, returned from the people of Reuben and the people of Gad in the land of Gilead to the land of Canaan, to the people of Israel, and brought back word to them. (Józs 22,10; Józs 22,15) 33 And the report was good in the eyes of the people of Israel. And the people of Israel blessed God and spoke no more of making war against them to destroy the land where the people of Reuben and the people of Gad were settled. (Józs 22,30; 1Krón 29,20; Neh 8,6; Dán 2,19; Lk 2,28)

Józs 22,301Krón 29,20Neh 8,6Dán 2,19Lk 2,28

34 The people of Reuben and the people of Gad called the altar Witness, “For,” they said, “it is a witness between us that the Lord is God.” (Józs 22,27)