1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Még egy csapást hozok a Faraóra és Égyiptomra; azután elbocsát titeket innen; a mikor mindenestõl elbocsát, ûzve hajt el titeket innen.2 Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjenek a férfi az õ férfitársától, az asszony pedig az õ asszonytársától ezüst edényeket és arany edényeket.3 Az Úr pedig kedvessé tevé a népet az Égyiptombeliek elõtt. A férfiú Mózes is igen nagy vala Égyiptom földén a Faraó szolgái elõtt és a nép elõtt.4 És monda Mózes: Ezt mondja az Úr: Éjfél körûl kimegyek Égyiptomba.5 És meghal Égyiptom földén minden elsõszülött, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi székében ûl, a szolgálónak elsõ szülöttéig, a ki malmot hajt; a baromnak is minden elsõ fajzása.6 És nagy jajgatás lesz egész Égyiptom földén, a melyhez hasonló nem volt és hasonló nem lesz többé.7 De Izráel fiai közûl az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertõl kezdve a baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tett az Úr Égyiptom között és Izráel között.8 És mindezek a te szolgáid lejönnek hozzám és leborulnak elõttem, mondván: Eredj ki te és mind a nép, a mely téged követ, és csak azután megyek el. És nagy haraggal méne ki a Faraó elõl.9 Az Úr pedig monda Mózesnek: Azért nem hallgat reátok a Faraó, hogy az én csudáim sokasodjanak meg Égyiptom földén.10 Mózes pedig és Áron mindezeket a csudákat megtevék a Faraó elõtt; de az Úr megkeményíté a Faraó szívét. És nem bocsátá el Izráel fiait az õ földérõl.
1The Lord said to Moses, “Yet one plague more I will bring upon Pharaoh and upon Egypt. Afterward he will let you go from here. When he lets you go, he will drive you away completely. (2Móz 4,23; 2Móz 12,31; 2Móz 12,33; 2Móz 12,39)2Speak now in the hearing of the people, that they ask, every man of his neighbor and every woman of her neighbor, for silver and gold jewelry.” (2Móz 3,22; 2Móz 12,35)3And the Lord gave the people favor in the sight of the Egyptians. Moreover, the man Moses was very great in the land of Egypt, in the sight of Pharaoh’s servants and in the sight of the people. (2Móz 3,21; 2Móz 12,36)4So Moses said, “Thus says the Lord: ‘About midnight I will go out in the midst of Egypt, (2Móz 12,29; Jób 34,20; Ám 4,10)5and every firstborn in the land of Egypt shall die, from the firstborn of Pharaoh who sits on his throne, even to the firstborn of the slave girl who is behind the handmill, and all the firstborn of the cattle. (Mt 24,41; Lk 17,35)6There shall be a great cry throughout all the land of Egypt, such as there has never been, nor ever will be again. (2Móz 12,30; Ám 5,16)7But not a dog shall growl against any of the people of Israel, either man or beast, that you may know that the Lord makes a distinction between Egypt and Israel.’ (2Móz 8,22; 2Móz 9,4)8And all these your servants shall come down to me and bow down to me, saying, ‘Get out, you and all the people who follow you.’ And after that I will go out.” And he went out from Pharaoh in hot anger. (2Móz 12,33)9Then the Lord said to Moses, “Pharaoh will not listen to you, that my wonders may be multiplied in the land of Egypt.” (2Móz 3,19; 2Móz 7,3; 2Móz 7,4; 2Móz 10,1)10Moses and Aaron did all these wonders before Pharaoh, and the Lord hardened Pharaoh’s heart, and he did not let the people of Israel go out of his land. (2Móz 4,21)