1 Sámuel 2 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban, &Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban. &Az én szám felnyílt ellenségeim ellen, &Mert szabadításodnak örvendezek én! 2 Senki sincs olyan szent, mint az Úr, &Sõt rajtad kivül senki sincs. &Nincsen olyan kõszál, mint a mi Istenünk. 3 Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen; &Szátokból ne jõjjön kérkedõ szó, &Mert mindentudó Isten az Úr, &És a cselekedeteket õ ítéli meg. 4 Az erõs kézíjjasokat megrontja, &És a roskadozókat erõvel övedzi fel, 5 A megelégedettek bérért szegõdnek el, &Éhezõk pedig nem lesznek; &S míg a magtalan hét gyermeket szül, &A sok gyermekû megfogyatkozik. 6 Az Úr öl és elevenít, &Sírba visz és visszahoz. 7 Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít, &Megaláz s fel is magasztal; 8 Felemeli a porból a szegényt, &És a sárból kihozza a szûkölködõt, &Hogy ültesse hatalmasok mellé, &És a dicsõségnek székét adja nékik; &Mert az Úré a földnek oszlopai, &És azokra helyezé a föld kerekségét. 9 Híveinek lábait megoltalmazza, &De az istentelenek setétségben némulnak el, &Mert nem az erõ teszi hatalmassá az embert. 10 Az Úr, a kik vele versengenek, megrontja, &Mennydörög felettök az égben, &Az Úr megítéli a földnek határait, &Királyának pedig hatalmat ad, &És felemeli felkentjének szarvát! 11 Elméne ezután Elkána Rámába az õ házához; a gyermek pedig az Úrnak szolgája lett Éli pap elõtt. 12 Éli fiai azonban Béliál fiai valának, nem ismerék az Urat. 13 És a papoknak ez vala szokásuk a néppel szemben: Ha mikor valaki áldozatot tesz vala, eljött a papnak szolgája, midõn a húst fõzték, és a háromágú villácska az õ kezében vala; 14 És beüti vala a serpenyõbe, vagy üstbe, vagy fazékba, vagy edénybe, és mindent, a mit a villácskával kihúz, magának veszi el a pap. Így cselekesznek egész Izráellel, kik oda mennek Silóba. 15 És minekelõtte a kövérét megáldoznák, eljön a papnak szolgája és azt mondja az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tõled fõtt húst, hanem csak nyerset. 16 És ha az ember [azt] mondja néki: Hadd gyújtsák meg most a kövérét, azután vedd el, a mint lelked kívánja: akkor azt mondják vala: [Semmiképen] nem, hanem most adjad, mert ha nem, erõvel elveszem. 17 Igen nagy volt azért az ifjaknak bûne az Úr elõtt, mert az emberek megútálják vala az Úrnak áldozatát. 18 Sámuel pedig szolgál vala az Úrnak, mint gyermek, gyolcs efóddal körül övezve. 19 És anyja kicsiny felsõ ruhát csinált vala néki, és felvivé néki esztendõnként, mikor férjével felment az esztendõnként való áldozat bemutatására. 20 És megáldá Éli Elkánát és az õ feleségét, és monda: Adjon az Úr néked magzatot ez asszonytól a helyett, a kiért könyörgött, és a kit az Úrnak kért. És haza menének. 21 És meglátogatá az Úr Annát, ki az õ méhében fogada, és szült három fiút és két leányt. És a gyermek Sámuel felnevekedék az Úrnál. 22 Éli pedig igen vén vala, és meghallá mindazt, a mit fiai cselekesznek egész Izráellel, és hogy az asszonyokkal hálnak, kik a gyülekezet sátorának nyílása elõtt szolgálnak. 23 Monda azért nékik: Miért cselekesztek ilyen dolgot? Mert hallom a ti gonosz cselekedeteiteket mind az egész néptõl. 24 Ne [tegyétek] fiaim! mert nem jó hír az, melyet hallok; vétkessé teszitek az Úrnak népét. 25 Ha ember embertársa ellen vétkezik, megítéli az Isten; de ha az Úr ellen vétkezik az ember, ki lehetne érette közbenjáró? De nem hallgatának atyjok szavára, mert az Úr meg akará õket ölni. 26 A gyermek Sámuel pedig folytonosan növekedék és kedves volt mind az Úr, mind az emberek elõtt. 27 És eljöve Istennek embere Élihez, és monda néki: Így szól az Úr: Nem jelentettem-é ki magamat atyád házának, midõn Égyiptomban a Faraó házában valának? 28 És kiválasztám õt papnak Izráel minden nemzetségei közül magamnak, hogy áldozzon az én oltáromon; hogy füstölõ szert füstölögtessen, hogy az efódot elõttem viselje; és atyád házára bíztam Izráel fiainak minden tüzes áldozatait. 29 Miért tapossátok meg az én véres áldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem [e] hajlékban? És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hízlaljátok az én népem Izráel minden áldozatának elejével. 30 Azért így szól az Úr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké én elõttem jár; de most, [azt] mondja az Úr, távol legyen tõlem, mert a kik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, a kik azonban engem megutálnak, megutáltatnak. 31 Ímé, napok jõnek, és levágom a te karodat és atyád házának karját, hogy ne legyen vén [ember] a te házadban. 32 És meglátod az [Isten] hajlékának szorongattatását, mind a helyett, a mi jót cselekedett volna Izráellel; és nem lészen vén [ember] a te házadban soha. 33 Mindazonáltal nem fogok mindenkit kiirtani oltárom mellõl, te éretted, hogy szemeidet emészszem és lelkedet gyötörjem; de egész házadnépe férfikorban hal meg. 34 És az legyen elõtted a jel, a mi következik két fiadra, Hofnira és Fineásra, hogy egy napon halnak meg mind a ketten. 35 Támasztok azonban magamnak hûséges papot, ki kedvem és akaratom szerint cselekszik; és építek néki állandó házat, és az én felkentem elõtt fog járni mindenkor. 36 És lészen, hogy mind az, a ki megmarad a te házadból, eljön, hogy leboruljon elõtte [egy] ezüst pénzecskéért és [egy] darab kenyérért, [és ezt] mondja: ugyan helyezz el engem a papi tisztségek egyikébe, hogy ehessem [egy] falat kenyeret.

English Standard Version

from Crossway

Hannah’s Prayer

1 And Hannah prayed and said, “My heart exults in the Lord; my horn is exalted in the Lord. My mouth derides my enemies, because I rejoice in your salvation. (1Sám 2,10; Zsolt 9,14; Zsolt 13,5; Zsolt 20,5; Zsolt 35,9; Zsolt 75,10; Zsolt 89,17; Zsolt 89,24; Zsolt 92,10; Zsolt 112,9; Zsolt 148,14; Lk 1,46)

1Sám 2,10Zsolt 9,14Zsolt 13,5Zsolt 20,5Zsolt 35,9Zsolt 75,10Zsolt 89,17Zsolt 89,24Zsolt 92,10Zsolt 112,9Zsolt 148,14Lk 1,46

2 “There is none holy like the Lord: for there is none besides you; there is no rock like our God. (2Móz 15,11; 5Móz 32,30; Zsolt 86,8; Zsolt 89,6; Zsolt 89,8)

2Móz 15,115Móz 32,30Zsolt 86,8Zsolt 89,6Zsolt 89,8

3 Talk no more so very proudly, let not arrogance come from your mouth; for the Lord is a God of knowledge, and by him actions are weighed. 4 The bows of the mighty are broken, but the feeble bind on strength. (Zsolt 37,15; Zsolt 46,9; Zsolt 76,3) 5 Those who were full have hired themselves out for bread, but those who were hungry have ceased to hunger. The barren has borne seven, but she who has many children is forlorn. (Zsolt 113,9; Ézs 54,1; Jer 15,9) 6 The Lord kills and brings to life; he brings down to Sheol and raises up. (5Móz 32,39) 7 The Lord makes poor and makes rich; he brings low and he exalts. (Jób 1,21; Jób 5,11; Zsolt 75,7) 8 He raises up the poor from the dust; he lifts the needy from the ash heap to make them sit with princes and inherit a seat of honor. For the pillars of the earth are the Lord’s, and on them he has set the world. (Jób 36,7; Jób 38,4; Zsolt 24,2; Zsolt 102,25; Zsolt 104,5; Zsolt 113,7; Dán 4,17; Lk 1,52)

Jób 36,7Jób 38,4Zsolt 24,2Zsolt 102,25Zsolt 104,5Zsolt 113,7Dán 4,17Lk 1,52

9 “He will guard the feet of his faithful ones, but the wicked shall be cut off in darkness, for not by might shall a man prevail. (Zsolt 91,11; Zsolt 121,3; Péld 3,26) 10 The adversaries of the Lord shall be broken to pieces; against them he will thunder in heaven. The Lord will judge the ends of the earth; he will give strength to his king and exalt the horn of his anointed.” (1Sám 2,1; 1Sám 7,10; 2Sám 22,14; Zsolt 2,9; Zsolt 18,13; Zsolt 89,24; Zsolt 96,10; Zsolt 96,13; Zsolt 98,9)

1Sám 2,11Sám 7,102Sám 22,14Zsolt 2,9Zsolt 18,13Zsolt 89,24Zsolt 96,10Zsolt 96,13Zsolt 98,9

11 Then Elkanah went home to Ramah. And the boy^[1] was ministering to the Lord in the presence of Eli the priest. (1Sám 1,19; 1Sám 2,18; 1Sám 3,1)

Eli’s Worthless Sons

12 Now the sons of Eli were worthless men. They did not know the Lord. (Bír 2,10; 1Sám 1,16) 13 The custom of the priests with the people was that when any man offered sacrifice, the priest’s servant would come, while the meat was boiling, with a three-pronged fork in his hand, 14 and he would thrust it into the pan or kettle or cauldron or pot. All that the fork brought up the priest would take for himself. This is what they did at Shiloh to all the Israelites who came there. 15 Moreover, before the fat was burned, the priest’s servant would come and say to the man who was sacrificing, “Give meat for the priest to roast, for he will not accept boiled meat from you but only raw.” (3Móz 3,5; 3Móz 3,16; 3Móz 7,23; 3Móz 7,25; 3Móz 7,31)

3Móz 3,53Móz 3,163Móz 7,233Móz 7,253Móz 7,31

16 And if the man said to him, “Let them burn the fat first, and then take as much as you wish,” he would say, “No, you must give it now, and if not, I will take it by force.” 17 Thus the sin of the young men was very great in the sight of the Lord, for the men treated the offering of the Lord with contempt. (1Móz 6,11; Mal 2,8) 18 Samuel was ministering before the Lord, a boy clothed with a linen ephod. (2Móz 28,4; 1Sám 2,11; 1Sám 3,1; 2Sám 6,14; 1Krón 15,27)

2Móz 28,41Sám 2,111Sám 3,12Sám 6,141Krón 15,27

19 And his mother used to make for him a little robe and take it to him each year when she went up with her husband to offer the yearly sacrifice. (1Sám 1,3) 20 Then Eli would bless Elkanah and his wife, and say, “May the Lord give you children by this woman for the petition she asked of the Lord.” So then they would return to their home. (1Sám 1,28) 21 Indeed the Lord visited Hannah, and she conceived and bore three sons and two daughters. And the boy Samuel grew in the presence of the Lord. (1Móz 21,1; Bír 13,24; 1Sám 2,26; 1Sám 3,19; Lk 1,80; Lk 2,40)

1Móz 21,1Bír 13,241Sám 2,261Sám 3,19Lk 1,80Lk 2,40

Eli Rebukes His Sons

22 Now Eli was very old, and he kept hearing all that his sons were doing to all Israel, and how they lay with the women who were serving at the entrance to the tent of meeting. (2Móz 38,8) 23 And he said to them, “Why do you do such things? For I hear of your evil dealings from all these people. 24 No, my sons; it is no good report that I hear the people of the Lord spreading abroad. 25 If someone sins against a man, God will mediate for him, but if someone sins against the Lord, who can intercede for him?” But they would not listen to the voice of their father, for it was the will of the Lord to put them to death. (Józs 11,20) 26 Now the boy Samuel continued to grow both in stature and in favor with the Lord and also with man. (Lk 2,52)

The Lord Rejects Eli’s Household

27 And there came a man of God to Eli and said to him, “Thus says the Lord, ‘Did I indeed reveal myself to the house of your father when they were in Egypt subject to the house of Pharaoh? (1Kir 13,1) 28 Did I choose him out of all the tribes of Israel to be my priest, to go up to my altar, to burn incense, to wear an ephod before me? I gave to the house of your father all my offerings by fire from the people of Israel. (2Móz 28,1; 3Móz 2,3; 3Móz 2,10; 3Móz 6,16; 3Móz 7,7; 3Móz 7,34; 3Móz 10,14; 4Móz 5,9; 4Móz 18,1; 4Móz 18,7; 4Móz 18,8; 1Sám 14,3; 1Sám 22,18)

2Móz 28,13Móz 2,33Móz 2,103Móz 6,163Móz 7,73Móz 7,343Móz 10,144Móz 5,94Móz 18,14Móz 18,74Móz 18,81Sám 14,31Sám 22,18

29 Why then do you scorn^[2] my sacrifices and my offerings that I commanded for my dwelling, and honor your sons above me by fattening yourselves on the choicest parts of every offering of my people Israel?’ (5Móz 32,15) 30 Therefore the Lord, the God of Israel, declares: ‘I promised that your house and the house of your father should go in and out before me forever,’ but now the Lord declares: ‘Far be it from me, for those who honor me I will honor, and those who despise me shall be lightly esteemed. (2Móz 27,21; 2Móz 29,9; Jer 18,9) 31 Behold, the days are coming when I will cut off your strength and the strength of your father’s house, so that there will not be an old man in your house. (1Sám 4,11; 1Sám 4,18; 1Sám 4,20; 1Sám 22,18; 1Kir 2,27)

1Sám 4,111Sám 4,181Sám 4,201Sám 22,181Kir 2,27

32 Then in distress you will look with envious eye on all the prosperity that shall be bestowed on Israel, and there shall not be an old man in your house forever. (Bír 18,30; 1Sám 4,11; Zsolt 78,59; Zak 8,4)

Bír 18,301Sám 4,11Zsolt 78,59Zak 8,4

33 The only one of you whom I shall not cut off from my altar shall be spared to weep his^[3] eyes out to grieve his heart, and all the descendants^[4] of your house shall die by the sword of men.^[5] 34 And this that shall come upon your two sons, Hophni and Phinehas, shall be the sign to you: both of them shall die on the same day. (1Sám 4,11; 1Kir 13,3) 35 And I will raise up for myself a faithful priest, who shall do according to what is in my heart and in my mind. And I will build him a sure house, and he shall go in and out before my anointed forever. (1Sám 25,28; 2Sám 7,11; 2Sám 7,27; 2Sám 22,51; 1Kir 2,35; 1Kir 11,38; 1Krón 29,22; Zsolt 18,50; Zsolt 89,20)

1Sám 25,282Sám 7,112Sám 7,272Sám 22,511Kir 2,351Kir 11,381Krón 29,22Zsolt 18,50Zsolt 89,20

36 And everyone who is left in your house shall come to implore him for a piece of silver or a loaf of bread and shall say, “Please put me in one of the priests’ places, that I may eat a morsel of bread.”’”