1 És monda Sámuel az egész Izráelnek: Ímé meghallgattam szavaitokat mindenben, valamit nékem mondottatok, és királyt választottam néktek.2 És most ímé a király elõttetek jár. Én pedig megvénhedtem és megõszültem, és az én fiaim ímé ti köztetek vannak, és én is elõttetek jártam ifjúságomtól fogva mind a mai napig.3 Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr elõtt és az õ felkentje elõtt: kinek vettem el az ökrét, és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitõl fogadtam el ajándékot, hogy a miatt szemet hunyjak? és visszaadom néktek.4 Õk pedig felelének: Nem csaltál meg minket, nem sanyargattál minket, és senkitõl semmit el nem fogadtál.5 És õ monda nékik: Legyen bizonyság az Úr ti ellenetek, és bizonyság az õ felkentje ezen a napon, hogy semmit sem találtatok kezemben! Õk pedig mondának: Legyen bizonyságul.6 És monda Sámuel a népnek: [Igen,] az Úr, a ki rendelte Mózest és Áront, és a ki kihozta atyáitokat Égyiptom földérõl!7 Most azért álljatok elõ, hadd perlekedjem veletek az Úr elõtt az Úrnak minden jótéteményei felett, a melyeket cselekedett veletek és a ti atyáitokkal.8 Miután Jákób Égyiptomba ment vala, atyáitok az Úrhoz kiáltának, és az Úr elküldé Mózest és Áront, a kik kihozták atyáitokat Égyiptomból, és letelepíték erre a helyre.9 De õk elfeledték az Urat, az õ Istenöket, azért adá õket Siserának, a Hásor serege vezérének kezébe, és a Filiszteusok kezébe és Moáb királyának kezébe, és azok harczolának ellenök.10 Akkor kiáltának az Úrhoz, és mondák: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat, és szolgáltunk a Baáloknak és Astarótnak; most azért szabadíts meg minket ellenségeinknek kezébõl, hogy néked szolgáljunk.11 És elküldé az Úr Jerubbaált és Bédánt és Jeftét és Sámuelt, és megszabadíta titeket mindenfelõl ellenségeitek kezébõl, és biztonságban laktatok.12 Mikor pedig láttátok, hogy Náhás, az Ammon fiainak királya ellenetek jöve, azt mondátok nékem: Semmiképen nem, hanem király uralkodjék felettünk, holott csak a ti Istenetek, az Úr a ti királyotok.13 Most azért, ímhol a király, a kit választottatok, a kit kértetek. Ímé, az Úr királyt adott néktek.14 Hogyha az Urat félitek, és néki szolgáltok; szavára hallgattok és az Úr szája ellen engedetlenek nem lesztek; és mind ti, mind pedig a király, a ki felettetek uralkodik, az Urat, a ti Isteneteket követitek: [megtartattok.]15 Ha pedig az Úr szavára nem hallgattok, és az Úr szava ellen engedetlenek lesztek: az Úrnak keze ellenetek leend, miként a ti atyáitok ellen.16 Most is azért álljatok meg, és lássátok meg azt a nagy dolgot, a melyet az Úr visz véghez szemeitek elõtt.17 Avagy nem búzaaratás van-é most? Kiáltani fogok az Úrhoz, és õ mennydörgést és esõt ád, hogy megtudjátok és meglássátok, mily nagy a ti gonoszságtok, melyet cselekedtetek az Úr szemei elõtt, mikor királyt kértetek magatoknak.18 Kiálta azért Sámuel az Úrhoz, és az Úr mennydörgést és esõt adott azon a napon. És az egész nép nagyon megrettene az Úrtól és Sámueltõl.19 És monda az egész nép Sámuelnek: Könyörögj szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert minden bûneinket csak öregbítettük azzal a bûnnel, hogy királyt kértünk magunknak.20 És monda Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ha már mind e gonoszságot véghez vittétek, most ne távozzatok el az Úrtól, hanem az Úrnak szolgáljatok teljes szívetekbõl.21 Ne térjetek el a hiábavalóságok után, a melyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak, mert hiábavalóságok azok.22 Mert nem hagyja el az Úr az õ népét, az õ nagy nevéért; mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé válaszszon.23 Sõt tõlem is távol legyen, hogy az Úr ellen vétkezzem és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel; hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és igaz útra.24 Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok néki hûségesen, teljes szívetekbõl; mert látjátok; mily nagy dolgot cselekedett veletek.25 Ha pedig folytonos rosszat cselekesztek: mind ti, mind királyotok elvesztek.
1And Samuel said to all Israel, “Behold, I have obeyed your voice in all that you have said to me and have made a king over you. (1Sám 8,5; 1Sám 8,19; 1Sám 10,24; 1Sám 11,14)2And now, behold, the king walks before you, and I am old and gray; and behold, my sons are with you. I have walked before you from my youth until this day. (4Móz 27,17; 1Sám 8,1; 1Sám 8,5; 1Sám 8,20)3Here I am; testify against me before the Lord and before his anointed. Whose ox have I taken? Or whose donkey have I taken? Or whom have I defrauded? Whom have I oppressed? Or from whose hand have I taken a bribe to blind my eyes with it? Testify against me[1] and I will restore it to you.” (2Móz 20,17; 4Móz 16,15; 1Sám 10,1; 1Sám 24,6; 1Sám 26,9; 1Sám 26,11; 1Sám 26,16; 2Sám 1,14; 2Sám 1,16)4They said, “You have not defrauded us or oppressed us or taken anything from any man’s hand.”5And he said to them, “The Lord is witness against you, and his anointed is witness this day, that you have not found anything in my hand.” And they said, “He is witness.” (2Móz 21,16; 2Móz 22,4; 1Sám 12,3)6And Samuel said to the people, “The Lord is witness,[2] who appointed Moses and Aaron and brought your fathers up out of the land of Egypt. (Mik 6,4)7Now therefore stand still that I may plead with you before the Lord concerning all the righteous deeds of the Lord that he performed for you and for your fathers.8When Jacob went into Egypt, and the Egyptians oppressed them,[3] then your fathers cried out to the Lord and the Lord sent Moses and Aaron, who brought your fathers out of Egypt and made them dwell in this place. (1Móz 46,5; 2Móz 2,23; 2Móz 3,10; 2Móz 4,14; 1Sám 10,18)9But they forgot the Lord their God. And he sold them into the hand of Sisera, commander of the army of Hazor,[4] and into the hand of the Philistines, and into the hand of the king of Moab. And they fought against them. (Bír 3,7; Bír 3,12; Bír 3,31; Bír 4,2; Bír 10,7; Bír 13,1)10And they cried out to the Lord and said, ‘We have sinned, because we have forsaken the Lord and have served the Baals and the Ashtaroth. But now deliver us out of the hand of our enemies, that we may serve you.’ (Bír 2,13; Bír 3,9; Bír 10,10; Bír 10,15)11And the Lord sent Jerubbaal and Barak[5] and Jephthah and Samuel and delivered you out of the hand of your enemies on every side, and you lived in safety. (Bír 4,6; Bír 4,8; Bír 4,10; Bír 6,14; Bír 6,32; Bír 11,1; 1Sám 7,10)12And when you saw that Nahash the king of the Ammonites came against you, you said to me, ‘No, but a king shall reign over us,’ when the Lord your God was your king. (Bír 8,23; 1Sám 8,5; 1Sám 8,7; 1Sám 8,19; 1Sám 10,19; 1Sám 11,1)13And now behold the king whom you have chosen, for whom you have asked; behold, the Lord has set a king over you. (1Sám 9,16; 1Sám 10,24; Hós 13,11)14If you will fear the Lord and serve him and obey his voice and not rebel against the commandment of the Lord, and if both you and the king who reigns over you will follow the Lord your God, it will be well. (5Móz 6,2; Józs 24,14; 1Sám 12,24)15But if you will not obey the voice of the Lord, but rebel against the commandment of the Lord, then the hand of the Lord will be against you and your king.[6] (3Móz 26,14; 5Móz 28,15; Józs 24,20; 1Sám 5,9; 1Sám 12,9)16Now therefore stand still and see this great thing that the Lord will do before your eyes. (2Móz 14,13)17Is it not wheat harvest today? I will call upon the Lord, that he may send thunder and rain. And you shall know and see that your wickedness is great, which you have done in the sight of the Lord, in asking for yourselves a king.” (1Sám 7,9; 1Sám 8,7; Péld 26,1; Jak 5,16)18So Samuel called upon the Lord, and the Lord sent thunder and rain that day, and all the people greatly feared the Lord and Samuel. (2Móz 14,31; Ezsd 10,9)19And all the people said to Samuel, “Pray for your servants to the Lord your God, that we may not die, for we have added to all our sins this evil, to ask for ourselves a king.” (2Móz 9,28; 2Móz 10,17; 1Sám 12,23; Jer 15,1)20And Samuel said to the people, “Do not be afraid; you have done all this evil. Yet do not turn aside from following the Lord, but serve the Lord with all your heart. (5Móz 11,16)21And do not turn aside after empty things that cannot profit or deliver, for they are empty. (1Sám 12,20; Jer 16,19; Hab 2,18; 1Kor 8,4)22For the Lord will not forsake his people, for his great name’s sake, because it has pleased the Lord to make you a people for himself. (5Móz 7,7; 5Móz 14,2; Józs 7,9; 1Kir 6,13; 1Kir 8,57; Zsolt 94,14; Zsolt 106,8; Jer 14,21; Ez 20,9; Ez 20,14; Ez 20,22; 1Pt 2,9)23Moreover, as for me, far be it from me that I should sin against the Lord by ceasing to pray for you, and I will instruct you in the good and the right way. (1Sám 12,19; 1Kir 8,36; 2Krón 6,27; Zsolt 27,11; Péld 4,11; Jer 6,16)24Only fear the Lord and serve him faithfully with all your heart. For consider what great things he has done for you. (5Móz 10,21; 1Sám 12,14; Zsolt 126,2; Préd 12,13)25But if you still do wickedly, you shall be swept away, both you and your king.” (4Móz 16,26; 5Móz 28,36; Józs 24,20)