1 Mózes 50 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 József pedig az õ atyja orczájára borúla és siránkozék felette és csókolgatá õt. 2 És megparancsolá József az õ szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az õ atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izráelt. 3 Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták õt az Égyiptombeliek hetven napig. 4 És elmúlának az õ siratásának napjai, és szóla József a Faraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok elõttetek, szóljatok kérlek a Faraónak, mondván: 5 Az én atyám engem megesketett, mondván: Ímé én meghalok; az én síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek. 6 És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, a mint megesketett téged. 7 Elméne azért József, hogy az õ atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a Faraó szolgái, az õ házának vénei és Égyiptom földének minden vénei. 8 Józsefnek is egész háznépe; és az õ bátyjai, és az õ atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén. 9 Felmenének annakfelette õ vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala. 10 Mikor eljutának Atád szérûjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az õ atyját. 11 És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérûjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Miczrajimnak, mely a Jordánon túl van. 12 Aképen cselekedének azért [Jákóbbal] az õ fiai, a miképen megparancsolta vala nékik. 13 Elvivék ugyanis õt az õ fiai Kanaán földére és eltemeték õt a Makpelah mezõnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezõvel együtt temetésre való örökségnek a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében. 14 És visszatére József Égyiptomba, õ, és az õ atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek vala az õ atyjának temetésére, minekutána eltemette az õ atyját. 15 A mint láták József bátyjai, hogy az õ atyjok meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyûlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, a mit rajta elkövettünk. 16 Izenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az õ holta elõtt, mondván: 17 Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bûnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák néki. 18 Járulának pedig õ hozzá az õ testvérei is, és leborúlának elõtte és mondának: Ímé mi a te szolgáid [vagyunk]. 19 József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt [vagyok-é ]én? 20 Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, [de] Isten azt jóra gondolta [fordítani], hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa. 21 Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalá õket és szívökre beszéle. 22 József pedig Égyiptomban lakozék; mind õ, mind az õ atyjának házanépe. És éle József száz tíz esztendeig. 23 És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei. 24 És monda József az õ testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földrõl arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 25 És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal. 26 És meghala József száz tíz esztendõs korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Égyiptomban.

English Standard Version

from Crossway

1 Then Joseph fell on his father’s face and wept over him and kissed him. (1Móz 46,4) 2 And Joseph commanded his servants the physicians to embalm his father. So the physicians embalmed Israel. (1Móz 50,26; 2Krón 16,14; Mk 16,1; Lk 23,56; Jn 19,39)

1Móz 50,262Krón 16,14Mk 16,1Lk 23,56Jn 19,39

3 Forty days were required for it, for that is how many are required for embalming. And the Egyptians wept for him seventy days. (1Móz 50,10; 4Móz 20,29; 5Móz 34,8; 1Sám 31,13; Jób 2,13)

1Móz 50,104Móz 20,295Móz 34,81Sám 31,13Jób 2,13

4 And when the days of weeping for him were past, Joseph spoke to the household of Pharaoh, saying, “If now I have found favor in your eyes, please speak in the ears of Pharaoh, saying, (1Móz 33,15; 1Móz 47,29) 5 ‘My father made me swear, saying, “I am about to die: in my tomb that I hewed out for myself in the land of Canaan, there shall you bury me.” Now therefore, let me please go up and bury my father. Then I will return.’” (2Krón 16,14; Ézs 22,16; Mt 27,60) 6 And Pharaoh answered, “Go up, and bury your father, as he made you swear.” 7 So Joseph went up to bury his father. With him went up all the servants of Pharaoh, the elders of his household, and all the elders of the land of Egypt, 8 as well as all the household of Joseph, his brothers, and his father’s household. Only their children, their flocks, and their herds were left in the land of Goshen. (1Móz 45,10) 9 And there went up with him both chariots and horsemen. It was a very great company. 10 When they came to the threshing floor of Atad, which is beyond the Jordan, they lamented there with a very great and grievous lamentation, and he made a mourning for his father seven days. (1Móz 50,3; 2Sám 1,17; ApCsel 8,2) 11 When the inhabitants of the land, the Canaanites, saw the mourning on the threshing floor of Atad, they said, “This is a grievous mourning by the Egyptians.” Therefore the place was named Abel-mizraim;^[1] it is beyond the Jordan. 12 Thus his sons did for him as he had commanded them, 13 for his sons carried him to the land of Canaan and buried him in the cave of the field at Machpelah, to the east of Mamre, which Abraham bought with the field from Ephron the Hittite to possess as a burying place. (1Móz 23,16; 1Móz 49,29; ApCsel 7,16) 14 After he had buried his father, Joseph returned to Egypt with his brothers and all who had gone up with him to bury his father.

God’s Good Purposes

15 When Joseph’s brothers saw that their father was dead, they said, “It may be that Joseph will hate us and pay us back for all the evil that we did to him.” 16 So they sent a message to Joseph, saying, “Your father gave this command before he died: 17 ‘Say to Joseph, “Please forgive the transgression of your brothers and their sin, because they did evil to you.”’ And now, please forgive the transgression of the servants of the God of your father.” Joseph wept when they spoke to him. (1Móz 49,25) 18 His brothers also came and fell down before him and said, “Behold, we are your servants.” (1Móz 37,7; 1Móz 37,10) 19 But Joseph said to them, “Do not fear, for am I in the place of God? (1Móz 30,2; 2Kir 5,7) 20 As for you, you meant evil against me, but God meant it for good, to bring it about that many people^[2] should be kept alive, as they are today. (1Móz 45,5; 1Móz 45,7) 21 So do not fear; I will provide for you and your little ones.” Thus he comforted them and spoke kindly to them. (1Móz 45,11; 1Móz 47,12)

The Death of Joseph

22 So Joseph remained in Egypt, he and his father’s house. Joseph lived 110 years. 23 And Joseph saw Ephraim’s children of the third generation. The children also of Machir the son of Manasseh were counted as Joseph’s own.^[3] (1Móz 30,3; 4Móz 32,39; 1Krón 7,14; Jób 42,16; Zsolt 128,6)

1Móz 30,34Móz 32,391Krón 7,14Jób 42,16Zsolt 128,6

24 And Joseph said to his brothers, “I am about to die, but God will visit you and bring you up out of this land to the land that he swore to Abraham, to Isaac, and to Jacob.” (1Móz 15,14; 1Móz 15,18; 1Móz 26,3; 1Móz 28,13; 1Móz 35,12; 1Móz 46,4; 1Móz 48,21; 2Móz 3,16; Zsid 11,22)

1Móz 15,141Móz 15,181Móz 26,31Móz 28,131Móz 35,121Móz 46,41Móz 48,212Móz 3,16Zsid 11,22

25 Then Joseph made the sons of Israel swear, saying, “God will surely visit you, and you shall carry up my bones from here.” (2Móz 13,19; Józs 24,32) 26 So Joseph died, being 110 years old. They embalmed him, and he was put in a coffin in Egypt. (1Móz 50,2)