1 Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.2 És lõn mikor kelet felõl elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.3 És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lõn nékik a tégla kõ gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.4 És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.5 Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.6 És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.7 Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.8 És elszéleszté õket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszûnének építeni a várost.9 Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el õket az Úr az egész földnek színére.10 Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendõs korában nemzé Arpaksádot, két esztendõvel az özönvíz után.11 És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.12 Arpaksád pedig harminczöt esztendõs vala, és nemzé Séláht.13 És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.14 Séláh pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Hébert.15 És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.16 Héber pedig harmincznégy esztendõs vala és nemzé Péleget.17 És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.18 Péleg pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Réut.19 És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.20 Réu pedig harminczkét esztendõs vala, és nemzé Sérugot.21 És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.22 Sérug pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Nákhort.23 És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.24 Nákhor pedig huszonkilencz esztendõs vala, és nemzé Thárét.25 És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.26 Tháré pedig hetven esztendõs vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.27 Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.28 Meghala pedig Hárán, az õ atyjának Thárénak szemei elõtt, az õ születésének földjén, Úr-Kaszdimban.29 Ábrám pedig és Nákhor võnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.30 Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.31 És felvevé Tháré Ábrámot az õ fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az õ unokáját, és Szárait, az õ menyét, Ábrámnak az õ fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.32 Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendõs, és meghala Tháré Háránban.
1Now the whole earth had one language and the same words.2And as people migrated from the east, they found a plain in the land of Shinar and settled there. (1Móz 10,10; 1Móz 14,1; 1Móz 14,9; Ézs 11,11; Dán 1,2; Zak 5,11)3And they said to one another, “Come, let us make bricks, and burn them thoroughly.” And they had brick for stone, and bitumen for mortar. (1Móz 14,10; 2Móz 2,3)4Then they said, “Come, let us build ourselves a city and a tower with its top in the heavens, and let us make a name for ourselves, lest we be dispersed over the face of the whole earth.” (5Móz 1,28)5And the Lord came down to see the city and the tower, which the children of man had built. (1Móz 18,21)6And the Lord said, “Behold, they are one people, and they have all one language, and this is only the beginning of what they will do. And nothing that they propose to do will now be impossible for them.7Come, let us go down and there confuse their language, so that they may not understand one another’s speech.” (1Móz 1,26; Zsolt 2,4)8So the Lord dispersed them from there over the face of all the earth, and they left off building the city. (1Móz 10,25; 1Móz 10,32; Lk 1,51)9Therefore its name was called Babel, because there the Lord confused[1] the language of all the earth. And from there the Lord dispersed them over the face of all the earth. (1Móz 10,10)
Shem’s Descendants
10These are the generations of Shem. When Shem was 100 years old, he fathered Arpachshad two years after the flood. (1Móz 10,22; 1Krón 1,17)11And Shem lived after he fathered Arpachshad 500 years and had other sons and daughters.12When Arpachshad had lived 35 years, he fathered Shelah.13And Arpachshad lived after he fathered Shelah 403 years and had other sons and daughters.14When Shelah had lived 30 years, he fathered Eber.15And Shelah lived after he fathered Eber 403 years and had other sons and daughters.16When Eber had lived 34 years, he fathered Peleg.17And Eber lived after he fathered Peleg 430 years and had other sons and daughters.18When Peleg had lived 30 years, he fathered Reu.19And Peleg lived after he fathered Reu 209 years and had other sons and daughters.20When Reu had lived 32 years, he fathered Serug.21And Reu lived after he fathered Serug 207 years and had other sons and daughters.22When Serug had lived 30 years, he fathered Nahor.23And Serug lived after he fathered Nahor 200 years and had other sons and daughters.24When Nahor had lived 29 years, he fathered Terah. (Józs 24,2)25And Nahor lived after he fathered Terah 119 years and had other sons and daughters.26When Terah had lived 70 years, he fathered Abram, Nahor, and Haran. (1Móz 11,24)
Terah’s Descendants
27Now these are the generations of Terah. Terah fathered Abram, Nahor, and Haran; and Haran fathered Lot.28Haran died in the presence of his father Terah in the land of his kindred, in Ur of the Chaldeans.29And Abram and Nahor took wives. The name of Abram’s wife was Sarai, and the name of Nahor’s wife, Milcah, the daughter of Haran the father of Milcah and Iscah. (1Móz 17,15; 1Móz 22,20)30Now Sarai was barren; she had no child.31Terah took Abram his son and Lot the son of Haran, his grandson, and Sarai his daughter-in-law, his son Abram’s wife, and they went forth together from Ur of the Chaldeans to go into the land of Canaan, but when they came to Haran, they settled there. (1Móz 12,1; 1Móz 15,7; Józs 24,2; Neh 9,7; ApCsel 7,2; ApCsel 7,4)32The days of Terah were 205 years, and Terah died in Haran.