1 És lõn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Reczin, Sziriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izráelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem veheté meg azt.2 És hírül vivék a Dávid házának, mondván: Sziria Efraimmal egyesült! és megindula szíve s népének szíve, a mint megindulnak az erdõ fái a szél miatt.3 És mondá az Úr Ésaiásnak: Menj ki, kérlek, Akház eleibe te és Seár-Jásub fiad, a felsõ tó csatornájának végéhez, a ruhafestõk mezejének útján;4 És mondd néki: Vigyázz és légy nyugodt; ne félj! és meg ne lágyuljon szíved e két füstölgõ üszögdarab miatt, Reczinnek és Sziriának, és Remalja fiának felgerjedett haragja miatt!5 Mivelhogy gonosz tanácsot tartott ellened Sziria, Efraim és Remalja fia, mondván:6 Menjünk el Júda ellen, s reszkettessük meg, és kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királylyá benne Tábeal fiát,7 Így szól az Úr Isten: Nem áll meg és nem lészen ez!8 Mert Sziria feje Damaskus, és Damaskusnak feje Reczin, és még hatvanöt esztendõ, s megromol Efraim és nép nem lészen.9 Efraim feje pedig Samaria, és Samaria feje a Remalja fia: ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok!10 És szóla ismét az Úr Akházhoz, mondván:11 Kérj jelt magadnak az Úrtól, a te Istenedtõl, kérj a mélységben vagy fent a magasban!12 És mikor szóla Akház: Nem kérek s nem kisértem az Urat!13 Akkor monda [a próféta:] Halld meg hát, Dávid háza! hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok?14 Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szûz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,15 Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani;16 Mert mielõtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani, elpusztul a föld, melynek két királyától te reszketsz.17 És hozni fog az Úr reád és népedre és atyád házára oly napokat, milyenek még nem jöttenek, mióta Efraim elszakadott Júdától: Assiria királyát.18 És lesz ama napon: süvölt az Úr az Égyiptom folyóvize mellett való legyeknek, s Assiria földje méheinek,19 S mind eljönnek, és letelepszenek a meredek völgyekben és sziklák hasadékaiban, minden töviseken és minden legelõkön.20 Ama napon leberetválja az Úr a folyón túl bérlett beretvával, Assiria királya által a fõt s a lábak szõrét, a mely a szakált is leveszi;21 És lesz ama napon, hogy kiki egy fejõstehenet tart és két juhot,22 És lészen, hogy a tej bõsége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön.23 S lészen ama napon, hogy minden helyet, a hol ezer szõlõtõ ezer siklust érõ vala, tövis és gaz ver fel.24 Nyilakkal és kézívvel mehet oda [az ember,] mivel tövis és gaz verte fel mind az egész földet;25 Sõt a hegyekre, a melyeket kapával kapáltanak, sem fogsz felmenni, félvén a tövistõl és gaztól; hanem barmok legelõjévé lesznek és juhok járásává.
1In the days of Ahaz the son of Jotham, son of Uzziah, king of Judah, Rezin the king of Syria and Pekah the son of Remaliah the king of Israel came up to Jerusalem to wage war against it, but could not yet mount an attack against it. (2Kir 15,37; 2Kir 16,5; Ézs 1,1)2When the house of David was told, “Syria is in league with[1] Ephraim,” the heart of Ahaz[2] and the heart of his people shook as the trees of the forest shake before the wind. (Ézs 8,12; Ézs 9,9)3And the Lord said to Isaiah, “Go out to meet Ahaz, you and Shear-jashub[3] your son, at the end of the conduit of the upper pool on the highway to the Washer’s Field. (2Kir 18,17; Ézs 8,3; Ézs 8,18; Ézs 36,2)4And say to him, ‘Be careful, be quiet, do not fear, and do not let your heart be faint because of these two smoldering stumps of firebrands, at the fierce anger of Rezin and Syria and the son of Remaliah. (2Móz 14,13; Ézs 7,1; Ézs 8,12; Ám 4,11; Zak 3,2)5Because Syria, with Ephraim and the son of Remaliah, has devised evil against you, saying, (Ézs 7,4)6“Let us go up against Judah and terrify it, and let us conquer it[4] for ourselves, and set up the son of Tabeel as king in the midst of it,”7thus says the Lord God: “It shall not stand, and it shall not come to pass. (Ézs 8,10)8For the head of Syria is Damascus, and the head of Damascus is Rezin. And within sixty-five years Ephraim will be shattered from being a people. (1Móz 14,15)9And the head of Ephraim is Samaria, and the head of Samaria is the son of Remaliah. If you[5] are not firm in faith, you will not be firm at all.’” (2Krón 20,20; Ézs 7,1)
The Sign of Immanuel
10Again the Lord spoke to Ahaz:11“Ask a sign of the Lord your[6] God; let it be deep as Sheol or high as heaven.” (2Kir 19,29)12But Ahaz said, “I will not ask, and I will not put the Lord to the test.”13And he[7] said, “Hear then, O house of David! Is it too little for you to weary men, that you weary my God also? (Ézs 43,24)14Therefore the Lord himself will give you a sign. Behold, the virgin shall conceive and bear a son, and shall call his name Immanuel.[8] (1Móz 24,43; 2Móz 2,8; Zsolt 68,25; Péld 30,19; Ézs 8,8; Ézs 8,10; Ézs 9,6; Ézs 37,30; Ézs 38,7; Mt 1,23; Lk 1,31; Lk 1,34)15He shall eat curds and honey when he knows how to refuse the evil and choose the good. (Ézs 7,22)16For before the boy knows how to refuse the evil and choose the good, the land whose two kings you dread will be deserted. (Ézs 6,12; Ézs 8,4)17The Lord will bring upon you and upon your people and upon your father’s house such days as have not come since the day that Ephraim departed from Judah—the king of Assyria!” (1Kir 12,16; 2Krón 28,20; Ézs 8,7)18In that day the Lord will whistle for the fly that is at the end of the streams of Egypt, and for the bee that is in the land of Assyria. (Ézs 5,26)19And they will all come and settle in the steep ravines, and in the clefts of the rocks, and on all the thornbushes, and on all the pastures.[9] (Ézs 2,19; Jer 13,4; Jer 16,16)20In that day the Lord will shave with a razor that is hired beyond the River[10]—with the king of Assyria—the head and the hair of the feet, and it will sweep away the beard also. (2Kir 18,13; Ézs 8,7; Ézs 10,5; Ézs 10,15; Ézs 11,15; Ézs 24,1; Ez 5,1)21In that day a man will keep alive a young cow and two sheep, (Ézs 5,17)22and because of the abundance of milk that they give, he will eat curds, for everyone who is left in the land will eat curds and honey. (Ézs 7,15)23In that day every place where there used to be a thousand vines, worth a thousand shekels[11] of silver, will become briers and thorns. (Ézs 5,6)24With bow and arrows a man will come there, for all the land will be briers and thorns. (Bír 5,11)25And as for all the hills that used to be hoed with a hoe, you will not come there for fear of briers and thorns, but they will become a place where cattle are let loose and where sheep tread. (Ézs 7,23; Ézs 32,13)