1 Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erõsségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan!2 Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseibõl, Sion fogoly leánya!3 Mert így szól az Úr Isten: Ingyen adattatok el, és nem pénzen váltattok meg!4 Mert így szól az Úr Isten: Égyiptomba ment alá népem elõször, hogy ott bujdossék, és azután Assiria nyomorgatá õt ok nélkül.5 És most mit tegyek itt? szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül, és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr, és nevem szüntelen mindennap gúnyoltatik.6 Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én vagyok, a ki mondom: Ímé, itt vagyok!7 Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!8 Halld õrállóidat! felemelik szavokat, ujjonganak egyetemben, mert szemtõl-szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont az Úr!9 Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet.10 Feltûrte az Úr szent karját minden népeknek szemei elõtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!11 Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant ne illessetek, jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, a kik az Úr edényeit hordozzátok.12 Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert elõttetek megy az Úr, és követni fog Izráel Istene!13 Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicsõ lesz nagyon.14 Miképen eliszonyodtak tõled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt:15 Akképen ejt ámulatba sok népeket; fölötte a királyok befogják szájokat, mert a mit nékik nem beszéltek volt, azt látják, és mit nem hallottak volt, arra figyelnek.
1Awake, awake, put on your strength, O Zion; put on your beautiful garments, O Jerusalem, the holy city; for there shall no more come into you the uncircumcised and the unclean. (2Móz 28,2; 2Móz 28,40; Neh 11,1; Ézs 35,8; Ézs 48,2; Ézs 51,17; Ézs 60,21; Jóel 3,17; Zak 3,1; Jel 21,27)2Shake yourself from the dust and arise; be seated, O Jerusalem; loose the bonds from your neck, O captive daughter of Zion. (Ézs 51,14; Ézs 51,23)3For thus says the Lord: “You were sold for nothing, and you shall be redeemed without money.” (Ézs 45,13; Ézs 50,1; 1Pt 1,18)4For thus says the Lord God: “My people went down at the first into Egypt to sojourn there, and the Assyrian oppressed them for nothing.[1] (1Móz 46,6)5Now therefore what have I here,” declares the Lord, “seeing that my people are taken away for nothing? Their rulers wail,” declares the Lord, “and continually all the day my name is despised. (Ez 36,20; Ez 36,23; Róm 2,24)6Therefore my people shall know my name. Therefore in that day they shall know that it is I who speak; here I am.” (Ézs 49,26)7How beautiful upon the mountains are the feet of him who brings good news, who publishes peace, who brings good news of happiness, who publishes salvation, who says to Zion, “Your God reigns.” (Ézs 40,9; Náh 1,15; Róm 10,15)8The voice of your watchmen—they lift up their voice; together they sing for joy; for eye to eye they see the return of the Lord to Zion. (Ézs 33,17; Ézs 33,22; Ézs 62,6; 1Kor 13,12; 1Jn 3,2; Jel 22,4)9Break forth together into singing, you waste places of Jerusalem, for the Lord has comforted his people; he has redeemed Jerusalem. (Zsolt 98,4; Ézs 40,1; Ézs 51,3; Ézs 51,12; Ézs 58,12)10The Lord has bared his holy arm before the eyes of all the nations, and all the ends of the earth shall see the salvation of our God. (Zsolt 98,3; Ézs 51,9; Lk 3,6)11Depart, depart, go out from there; touch no unclean thing; go out from the midst of her; purify yourselves, you who bear the vessels of the Lord. (Ezsd 1,7; Ézs 48,20; Jer 50,8; Jer 51,6; Jer 51,45; Zak 2,6; 2Kor 6,17; Jel 18,4)12For you shall not go out in haste, and you shall not go in flight, for the Lord will go before you, and the God of Israel will be your rear guard. (2Móz 12,11; 2Móz 12,33; 2Móz 12,39; 2Móz 14,19; Ézs 58,8; Mik 2,13)
He Was Pierced for Our Transgressions
13Behold, my servant shall act wisely;[2] he shall be high and lifted up, and shall be exalted. (Ézs 42,1)14As many were astonished at you— his appearance was so marred, beyond human semblance, and his form beyond that of the children of mankind— (Ézs 53,2)15so shall he sprinkle[3] many nations. Kings shall shut their mouths because of him, for that which has not been told them they see, and that which they have not heard they understand. (3Móz 4,6; 3Móz 4,17; Ézs 49,7; Ézs 49,23; Róm 15,21; Róm 16,25)