1 Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.2 Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!3 Egy zendülõ szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.4 És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.5 Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.6 És békés lesz a te idõd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.7 Ímé, erõseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.8 Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!9 Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.10 Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!11 Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tûz, megemészt titeket.12 A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tûzben hamvadnak el.13 Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!14 Megrettentek a bûnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztõ tûzzel, ki lakhatik közülünk örök hõséggel?15 A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:16 Az magasságban lakozik, kõszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.17 A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.18 Szíved elgondolja a [mult] félelmét: hol az író, hol a mérlegelõ, hol a tornyok összeírója?19 A gõgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthetõ.20 Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;21 Sõt az Úr, a dicsõséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jõ evezõs hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.22 Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Õ tart meg minket!23 Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erõsen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, [még] a sánták [is] zsákmányt vetnek.24 És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bûnbocsánatot nyer.
1Ah, you destroyer, who yourself have not been destroyed, you traitor, whom none has betrayed! When you have ceased to destroy, you will be destroyed; and when you have finished betraying, they will betray you. (Ézs 17,14; Ézs 21,2)2O Lord, be gracious to us; we wait for you. Be our arm every morning, our salvation in the time of trouble. (Ézs 25,9; Ézs 26,8)3At the tumultuous noise peoples flee; when you lift yourself up, nations are scattered, (2Kir 19,7; Ézs 17,13)4and your spoil is gathered as the caterpillar gathers; as locusts leap, it is leapt upon. (Jóel 2,4)5The Lord is exalted, for he dwells on high; he will fill Zion with justice and righteousness, (Ézs 2,17; Ézs 5,15)6and he will be the stability of your times, abundance of salvation, wisdom, and knowledge; the fear of the Lord is Zion’s[1] treasure. (Ézs 39,8)7Behold, their heroes cry in the streets; the envoys of peace weep bitterly. (2Kir 18,37; Ézs 36,22)8The highways lie waste; the traveler ceases. Covenants are broken; cities[2] are despised; there is no regard for man. (Bír 5,6; 2Kir 18,14; Ézs 33,1)9The land mourns and languishes; Lebanon is confounded and withers away; Sharon is like a desert, and Bashan and Carmel shake off their leaves. (Ézs 24,4; Náh 1,4)10“Now I will arise,” says the Lord, “now I will lift myself up; now I will be exalted. (Zsolt 12,5; Zsolt 68,1; Ézs 10,26)11You conceive chaff; you give birth to stubble; your breath is a fire that will consume you. (Zsolt 7,14; Zsolt 80,16; Ézs 10,16; Ézs 59,4)12And the peoples will be as if burned to lime, like thorns cut down, that are burned in the fire.” (Ézs 33,11)13Hear, you who are far off, what I have done; and you who are near, acknowledge my might.14The sinners in Zion are afraid; trembling has seized the godless: “Who among us can dwell with the consuming fire? Who among us can dwell with everlasting burnings?” (Zsolt 15,1; Zsolt 24,3; Ézs 66,15; Zsid 12,29)15He who walks righteously and speaks uprightly, who despises the gain of oppressions, who shakes his hands, lest they hold a bribe, who stops his ears from hearing of bloodshed and shuts his eyes from looking on evil, (Zsolt 15,2; Zsolt 24,4; Zsolt 119,37)16he will dwell on the heights; his place of defense will be the fortresses of rocks; his bread will be given him; his water will be sure. (Ézs 30,23; Ézs 30,25)17Your eyes will behold the king in his beauty; they will see a land that stretches afar. (Ézs 6,5; Ézs 54,2; Zak 9,9)18Your heart will muse on the terror: “Where is he who counted, where is he who weighed the tribute? Where is he who counted the towers?” (2Kir 18,14; Zsolt 37,10; Zsolt 48,12)19You will see no more the insolent people, the people of an obscure speech that you cannot comprehend, stammering in a tongue that you cannot understand. (5Móz 28,49; 2Kir 19,32; Ézs 28,11)20Behold Zion, the city of our appointed feasts! Your eyes will see Jerusalem, an untroubled habitation, an immovable tent, whose stakes will never be plucked up, nor will any of its cords be broken. (Ézs 32,18; Ézs 33,6)21But there the Lord in majesty will be for us a place of broad rivers and streams, where no galley with oars can go, nor majestic ship can pass. (Zsolt 46,4; Zsolt 48,7; Ézs 2,16)22For the Lord is our judge; the Lord is our lawgiver; the Lord is our king; he will save us. (Bír 2,16; 1Sám 12,13; Jak 4,12)23Your cords hang loose; they cannot hold the mast firm in its place or keep the sail spread out. Then prey and spoil in abundance will be divided; even the lame will take the prey. (1Móz 49,27; Zsolt 68,12)24And no inhabitant will say, “I am sick”; the people who dwell there will be forgiven their iniquity. (Ézs 1,5; Ézs 1,25; Jer 50,20)