1 Jövendölés Babilonia ellen, a melyet látott Ésaiás, Ámós fia.2 Emeljetek zászlót kopasz hegyen, kiáltsatok nékik, kézzel intsetek, hogy bevonuljanak a fejedelmek kapuin!3 Én parancsoltam felszentelt [vitéz]eimnek, és elhívtam erõsimet haragomnak [véghezvitelére,] a kik én bennem büszkén örvendenek.4 Hah! zsibongás a hegyeken, mint nagy néptömegé; hah! összegyûlt népek országainak zúgása; a seregek Ura harczi sereget számlál.5 Jõnek messze földrõl, az égnek végérõl, az Úr, és haragjának eszközei, elpusztítani mind az egész földet.6 Jajgassatok, mert közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jõ a Mindenhatótól.7 Ezért megerõtlenülnek minden kezek, és elolvad minden embernek szíve;8 És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el õket, és szenvednek, mint a szülõasszony; egyik a másikon csodálkozik, és arczuk lángba borul.9 Ímé az Úrnak napja jõ kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bûnöseit elveszesse arról.10 Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényöket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti.11 És meglátogatom a földön a bûnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erõszakoskodóknak gõgjét megalázom.12 Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.13 Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyérõl a föld is, a seregek Urának búsulása miatt, és felgerjedett haragjának napján,14 És mint az ûzött zerge, és mint a pásztor nélkül való nyáj, kiki népéhez tér meg, és kiki az õ földére fut;15 Valaki [ott] találtatik, átveretik, és valaki megfogatik, fegyver miatt hull el,16 Kisdedeiket szemök elõtt zúzzák szét, házaikat elzsákmányolják, és feleségeiket megszeplõsítik.17 Ímé, én feltámasztom ellenök a Médiabelieket, a kik ezüsttel nem gondolnak, és aranyban nem gyönyörködnek;18 Kézíveik szétzúznak ifjakat, és nem könyörülnek a méh gyümölcsén, a fiaknak nem irgalmaz szemök:19 És [olyan] lesz Babilon, a királyságok ékessége, a Khaldeusok dicsekvésének dísze, mint a hogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát;20 Nem ülik meg soha, és nem lakják nemzetségrõl nemzetségre, nem von sátort ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott;21 Hanem vadak tanyáznak ott, és baglyok töltik be házaikat, és struczok laknak ott, és bakok szökdelnek ott;22 És vad ebek üvöltenek palotáikban, és mulató házaikban sakálok; és ideje nem sokára eljõ, és napjai nem késnek.
1The oracle concerning Babylon which Isaiah the son of Amoz saw. (Ézs 1,1; Ézs 13,19; Ézs 14,4; Ézs 21,9; Ézs 47,1)2On a bare hill raise a signal; cry aloud to them; wave the hand for them to enter the gates of the nobles. (Ézs 5,26; Ézs 41,25)3I myself have commanded my consecrated ones, and have summoned my mighty men to execute my anger, my proudly exulting ones.[1]4The sound of a tumult is on the mountains as of a great multitude! The sound of an uproar of kingdoms, of nations gathering together! The Lord of hosts is mustering a host for battle. (Józs 5,13; Ézs 22,5)5They come from a distant land, from the end of the heavens, the Lord and the weapons of his indignation, to destroy the whole land.[2] (Ézs 46,11)6Wail, for the day of the Lord is near; as destruction from the Almighty[3] it will come! (Ézs 2,12; Ézs 14,31; Ézs 15,2; Ézs 15,8; Ézs 16,7; Jer 51,8; Ez 30,2; Jóel 1,15; Zof 1,7)7Therefore all hands will be feeble, and every human heart will melt. (Józs 2,11)8They will be dismayed: pangs and agony will seize them; they will be in anguish like a woman in labor. They will look aghast at one another; their faces will be aflame. (Ézs 26,17; Jer 4,31; Jer 6,24; Mik 4,9; Náh 2,10; Jn 16,21)9Behold, the day of the Lord comes, cruel, with wrath and fierce anger, to make the land a desolation and to destroy its sinners from it. (Zsolt 104,35; Ézs 13,6)10For the stars of the heavens and their constellations will not give their light; the sun will be dark at its rising, and the moon will not shed its light. (Ézs 34,4; Ez 32,7; Jóel 2,31; Jóel 3,15; Mt 24,29; Mk 13,24; Lk 21,25)11I will punish the world for its evil, and the wicked for their iniquity; I will put an end to the pomp of the arrogant, and lay low the pompous pride of the ruthless. (Ézs 2,11; Ézs 2,17; Ézs 24,4; Ézs 24,21)12I will make people more rare than fine gold, and mankind than the gold of Ophir. (1Kir 10,11; Jób 28,16; Ézs 24,6)13Therefore I will make the heavens tremble, and the earth will be shaken out of its place, at the wrath of the Lord of hosts in the day of his fierce anger. (Hag 2,6)14And like a hunted gazelle, or like sheep with none to gather them, each will turn to his own people, and each will flee to his own land. (1Kir 22,36; Jer 50,16; Jer 51,9)15Whoever is found will be thrust through, and whoever is caught will fall by the sword.16Their infants will be dashed in pieces before their eyes; their houses will be plundered and their wives ravished. (Zsolt 137,9; Náh 3,10)17Behold, I am stirring up the Medes against them, who have no regard for silver and do not delight in gold. (Ézs 21,2; Jer 51,11; Jer 51,28; Dán 5,28; Dán 5,31)18Their bows will slaughter[4] the young men; they will have no mercy on the fruit of the womb; their eyes will not pity children. (Jer 50,14; Jer 50,29; Jer 51,3)19And Babylon, the glory of kingdoms, the splendor and pomp of the Chaldeans, will be like Sodom and Gomorrah when God overthrew them. (1Móz 19,24; Ézs 1,9; Ézs 47,5; Jer 50,40; Ám 4,11)20It will never be inhabited or lived in for all generations; no Arab will pitch his tent there; no shepherds will make their flocks lie down there. (Jer 3,2; Jer 33,12; Jer 51,37; Jer 51,43)21But wild animals will lie down there, and their houses will be full of howling creatures; there ostriches[5] will dwell, and there wild goats will dance. (Ézs 34,13; Jer 50,39)22Hyenas[6] will cry in its towers, and jackals in the pleasant palaces; its time is close at hand and its days will not be prolonged. (Ézs 25,2; Ézs 35,7; Jer 51,37; Ám 3,15)