Marko 11

Újszövetség: élet, igazság és világosság

od Biblica
1 Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia felé, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt,2 és ezt mondta nekik: „Eredjetek abba a faluba, amely előttetek van, és amikor abba bejuttok, azonnal találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen ember nem ült még soha; oldjátok el és hozzátok ide.3 Ha valaki pedig megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? Mondjátok: Az Úrnak van szüksége rá. Erre azonnal elengedi.“4 Elmentek tehát, és megtalálták a megkötött szamárcsikót, az ajtón kívül a kettős útnál, és eloldották azt.5 Az ott állók közül pedig némelyek ezt mondták nekik: „Mit műveltek, hogy eloldjátok a szamárcsikót?“6 Ők pedig úgy feleltek nekik, amint Jézus megparancsolta. Erre elengedték őket.7 Odavitték a szamárcsikót Jézushoz, rátették felsőruháikat, ő pedig felült rá.8 Sokan pedig felsőruháikat az útra terítették, mások pedig ágakat vagdostak a fákról, és az útra szórták.9 Akik pedig előtte mentek, és akik követték, ezt kiáltották: „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében!10 Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, amely az Úrnak nevében jön! Hozsánna a magasságban!“11 És bement Jézus Jeruzsálembe és a templomba, mindenhol körülnézett, és mivel az idő már későre járt, kiment Betániába a tizenkettővel.12 Másnap, mikor Betániából kimentek, megéheztek,13 és messziről meglátva egy fügefát, amelynek levelei voltak, odament, hátha talál valamit rajta. De odaérve, egyebet, mint levelet, nem talált rajta, mert nem volt fügeérés ideje.14 Akkor Jézus megszólalt, és ezt mondta a fügefának: „Soha többé ne egyék rólad gyümölcsöt senki.“ A tanítványai is hallották ezt.15 Azután Jeruzsálembe érkeztek. Bemenve a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik a templomban árultak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította,16 és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül.17 Azután így tanította őket: „Nincs-e megírva: »Az én házamat imádság házának nevezik minden nép között«? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.“18 És meghallották az írástudók és a főpapok, és azon tanakodtak, hogy hogyan veszíthetnék el őt. Mert féltek tőle, mivel az egész sokaság álmélkodott az ő tanításán.19 Amikor azután beesteledett, kiment a városból.20 Reggel pedig, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy az gyökerestől kiszáradt.21 Péter visszaemlékezve, ezt mondta neki: „Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.“22 És Jézus ezt felelte nekik: „Legyen hitetek Istenben.23 Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel, és ugorjál a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz, amit mondott.24 Ezért mondom nektek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megkapjátok, és meg is adatik néktek.25 És amikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.26 Ha pedig ti nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.“27 Ismét elmentek Jeruzsálembe. Amikor pedig Jézus a templomban körüljárt, odamentek hozzá a főpapok, az írástudók és a vének.28 És mondták neki: „Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked a hatalmat arra, hogy ezeket cselekedd?“29 Jézus pedig ezt mondta nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek, feleljetek meg nekem, és megmondom nektek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.30 A János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? Erre feleljetek nekem.“31 Azok pedig tanakodtak maguk között, ezt mondván: „Ha azt mondjuk: a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?32 Mondjuk talán azt: az emberektől?“ De féltek a néptől, mert mindenki azt tartotta Jánosról, hogy valóban próféta volt.33 Ezért így feleltek Jézusnak: „Nem tudjuk.“ Jézus is válaszolt nekik: „Én sem mondom meg nektek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.“

Marko 11

Lutherbibel 2017

od Deutsche Bibelgesellschaft
1 Und als sie in die Nähe von Jerusalem kamen, bei Betfage und Betanien am Ölberg, sandte er zwei seiner Jünger (Mt 21,1; Mk 14,13; Lk 19,28; Iv 12,12)2 und sprach zu ihnen: Geht hin in das Dorf, das vor euch liegt. Und alsbald wenn ihr hineinkommt, werdet ihr ein Füllen angebunden finden, auf dem noch nie ein Mensch gesessen hat; bindet es los und führt es her! (Zah 9,9)3 Und wenn jemand zu euch sagen wird: Was tut ihr da?, so sprecht: Der Herr bedarf seiner, und er sendet es alsbald wieder her.4 Und sie gingen hin und fanden das Füllen angebunden an einer Tür draußen am Weg und banden’s los.5 Und einige, die da standen, sprachen zu ihnen: Was tut ihr da, dass ihr das Füllen losbindet?6 Sie sagten aber zu ihnen, wie ihnen Jesus geboten hatte, und die ließen’s zu.7 Und sie führten das Füllen zu Jesus und legten ihre Kleider darauf, und er setzte sich darauf.8 Und viele breiteten ihre Kleider auf den Weg, andere aber grüne Zweige, die sie auf den Feldern abgehauen hatten.9 Und die vorangingen und die nachfolgten, schrien: Hosianna! Gelobt sei, der da kommt in dem Namen des Herrn! (Ps 118,25)10 Gelobt sei das Reich unseres Vaters David, das da kommt! Hosianna in der Höhe! (Lk 1,32)11 Und er ging hinein nach Jerusalem in den Tempel und er besah ringsum alles, und spät am Abend ging er hinaus nach Betanien mit den Zwölfen. (Mt 21,17; Lk 21,37)12 Und am nächsten Tag, als sie von Betanien weggingen, hungerte ihn. (Mt 21,12; Lk 19,45; Iv 2,13)13 Und er sah einen Feigenbaum von ferne, der Blätter hatte; da ging er hin, ob er etwas darauf fände. Und als er zu ihm kam, fand er nichts als Blätter; denn es war nicht die Zeit für Feigen.14 Da antwortete Jesus und sprach zu ihm: Nun esse niemand mehr eine Frucht von dir in Ewigkeit! Und seine Jünger hörten das.15 Und sie kamen nach Jerusalem. Und Jesus ging in den Tempel und fing an, hinauszutreiben die Verkäufer und Käufer im Tempel; und die Tische der Geldwechsler und die Stände der Taubenhändler stieß er um16 und ließ nicht zu, dass jemand etwas durch den Tempel trüge.17 Und er lehrte und sprach zu ihnen: Steht nicht geschrieben: »Mein Haus wird ein Bethaus heißen für alle Völker«? Ihr aber habt eine Räuberhöhle daraus gemacht. (Jr 7,11; Mk 13,10)18 Und es kam vor die Hohenpriester und Schriftgelehrten, und sie trachteten danach, wie sie ihn umbrächten. Sie fürchteten sich nämlich vor ihm; denn alles Volk verwunderte sich über seine Lehre. (Mk 1,22; Mk 12,12; Mk 14,1)19 Und am Abend gingen sie hinaus vor die Stadt.20 Und als sie am Morgen an dem Feigenbaum vorbeigingen, sahen sie, dass er verdorrt war bis zur Wurzel.21 Und Petrus erinnerte sich und sprach zu ihm: Rabbi, sieh, der Feigenbaum, den du verflucht hast, ist verdorrt.22 Und Jesus antwortete und sprach zu ihnen: Habt Glauben an Gott!23 Wahrlich, ich sage euch: Wer zu diesem Berge spräche: Heb dich und wirf dich ins Meer!, und zweifelte nicht in seinem Herzen, sondern glaubte, dass geschehen würde, was er sagt, so wird’s ihm geschehen. (Mt 17,20; Mk 9,23; Jak 1,6)24 Darum sage ich euch: Alles, was ihr betet und bittet, glaubt nur, dass ihr’s empfangt, so wird’s euch zuteilwerden. (Mt 7,7; Iv 14,13; 1 Iv 5,14)25-26 Und wenn ihr steht und betet, so vergebt, wenn ihr etwas gegen jemanden habt, damit auch euer Vater im Himmel euch vergebe eure Übertretungen.[1] (Mt 5,23; Mt 6,14; Mt 6,15; Lk 6,37)27 Und sie kamen wieder nach Jerusalem. Und als er im Tempel umherging, kamen zu ihm die Hohenpriester, Schriftgelehrten und Ältesten (Mt 21,23; Lk 20,1)28 und sprachen zu ihm: Aus welcher Vollmacht tust du das? Oder wer hat dir diese Macht gegeben, dass du das tust?29 Jesus aber sprach zu ihnen: Ich will euch eine Sache fragen; antwortet mir, so will ich euch sagen, aus welcher Vollmacht ich das tue.30 Die Taufe des Johannes – war sie vom Himmel oder von Menschen? Antwortet mir! (Mk 1,4)31 Und sie bedachten es bei sich selbst und sprachen: Sagen wir, sie war vom Himmel, so wird er sagen: Warum habt ihr ihm dann nicht geglaubt? (Mt 21,32)32 Oder sollen wir sagen, sie war von Menschen? Doch sie fürchteten sich vor dem Volk; denn sie meinten alle, dass Johannes wirklich ein Prophet sei. (Mk 1,5)33 Und sie antworteten und sprachen zu Jesus: Wir wissen’s nicht. Und Jesus sprach zu ihnen: So sage ich euch auch nicht, aus welcher Vollmacht ich das tue.