Psalm 55 | IBS-fordítás (Új Károli) English Standard Version

Psalm 55 | IBS-fordítás (Új Károli)
1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. 2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl; 3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok! 4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem. 5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem. 6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem. 7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám. 8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela. 9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl. 10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban. 11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban. 12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság. 13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl: 14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm, 15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben. 16 A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. 17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. 18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat. 19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem. 20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent. 21 Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét. 22 A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok. 23 Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. 24 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.

Károli Gáspár fordításának revideált változata (1908, Public Domain)

English Standard Version

Cast Your Burden on the Lord

1 To the choirmaster: with stringed instruments. A Maskil* of David. Give ear to my prayer, O God, and hide not yourself from my plea for mercy! 2 Attend to me, and answer me; I am restless in my complaint and I moan, 3 because of the noise of the enemy, because of the oppression of the wicked. For they drop trouble upon me, and in anger they bear a grudge against me. 4 My heart is in anguish within me; the terrors of death have fallen upon me. 5 Fear and trembling come upon me, and horror overwhelms me. 6 And I say, “Oh, that I had wings like a dove! I would fly away and be at rest; 7 yes, I would wander far away; I would lodge in the wilderness; 8 I would hurry to find a shelter from the raging wind and tempest.” 9 Destroy, O Lord, divide their tongues; for I see violence and strife in the city. 10 Day and night they go around it on its walls, and iniquity and trouble are within it; 11 ruin is in its midst; oppression and fraud do not depart from its marketplace. 12 For it is not an enemy who taunts me— then I could bear it; it is not an adversary who deals insolently with me— then I could hide from him. 13 But it is you, a man, my equal, my companion, my familiar friend. 14 We used to take sweet counsel together; within God’s house we walked in the throng. 15 Let death steal over them; let them go down to Sheol alive; for evil is in their dwelling place and in their heart. 16 But I call to God, and the Lord will save me. 17 Evening and morning and at noon I utter my complaint and moan, and he hears my voice. 18 He redeems my soul in safety from the battle that I wage, for many are arrayed against me. 19 God will give ear and humble them, he who is enthroned from of old, because they do not change and do not fear God. 20 My companion* stretched out his hand against his friends; he violated his covenant. 21 His speech was smooth as butter, yet war was in his heart; his words were softer than oil, yet they were drawn swords. 22 Cast your burden on the Lord, and he will sustain you; he will never permit the righteous to be moved. 23 But you, O God, will cast them down into the pit of destruction; men of blood and treachery shall not live out half their days. But I will trust in you.