Psalm 35 | IBS-fordítás (Új Károli)

1 Dávidé. &Perelj Uram a velem perlõkkel; harczolj a velem harczolókkal. 2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre. 3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged. 4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják. 5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket]. 6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket. 7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek. 8 Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe. 9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában. 10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától. 11 Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok. 12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet. 13 Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt. 14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva: 15 Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak, 16 Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám. 17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet. 18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged. 19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám. 20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak. 21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk. 22 Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem! 23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. 24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam! 25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt! 26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem. 27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét. 28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.

English Standard Version

Great Is the Lord

1 Of David. Contend, O Lord, with those who contend with me; fight against those who fight against me! 2 Take hold of shield and buckler and rise for my help! 3 Draw the spear and javelin* against my pursuers! Say to my soul, “I am your salvation!” 4 Let them be put to shame and dishonor who seek after my life! Let them be turned back and disappointed who devise evil against me! 5 Let them be like chaff before the wind, with the angel of the Lord driving them away! 6 Let their way be dark and slippery, with the angel of the Lord pursuing them! 7 For without cause they hid their net for me; without cause they dug a pit for my life.* 8 Let destruction come upon him when he does not know it! And let the net that he hid ensnare him; let him fall into it—to his destruction! 9 Then my soul will rejoice in the Lord, exulting in his salvation. 10 All my bones shall say, “O Lord, who is like you, delivering the poor from him who is too strong for him, the poor and needy from him who robs him?” 11 Malicious* witnesses rise up; they ask me of things that I do not know. 12 They repay me evil for good; my soul is bereft.* 13 But I, when they were sick— I wore sackcloth; I afflicted myself with fasting; I prayed with head bowed* on my chest. 14 I went about as though I grieved for my friend or my brother; as one who laments his mother, I bowed down in mourning. 15 But at my stumbling they rejoiced and gathered; they gathered together against me; wretches whom I did not know tore at me without ceasing; 16 like profane mockers at a feast,* they gnash at me with their teeth. 17 How long, O Lord, will you look on? Rescue me from their destruction, my precious life from the lions! 18 I will thank you in the great congregation; in the mighty throng I will praise you. 19 Let not those rejoice over me who are wrongfully my foes, and let not those wink the eye who hate me without cause. 20 For they do not speak peace, but against those who are quiet in the land they devise words of deceit. 21 They open wide their mouths against me; they say, “Aha, Aha! Our eyes have seen it!” 22 You have seen, O Lord; be not silent! O Lord, be not far from me! 23 Awake and rouse yourself for my vindication, for my cause, my God and my Lord! 24 Vindicate me, O Lord, my God, according to your righteousness, and let them not rejoice over me! 25 Let them not say in their hearts, “Aha, our heart’s desire!” Let them not say, “We have swallowed him up.” 26 Let them be put to shame and disappointed altogether who rejoice at my calamity! Let them be clothed with shame and dishonor who magnify themselves against me! 27 Let those who delight in my righteousness shout for joy and be glad and say evermore, “Great is the Lord, who delights in the welfare of his servant!” 28 Then my tongue shall tell of your righteousness and of your praise all the day long.

Psalm 35 | IBS-fordítás (Új Károli) English Standard Version

Great Is the Lord