Jona 2 | IBS-fordítás (Új Károli) English Standard Version

✕

Anmelden
... und alle Funktionen nutzen!
Jona 2 | IBS-fordítás (Új Károli)
1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. 2 És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából. 3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat. 4 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! 5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát! 6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre. 7 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem! 8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába. 9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat; 10 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. 11 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.

Károli Gáspár fordításának revideált változata (1908, Public Domain)

English Standard Version

Jonah’s Prayer

1 Then Jonah prayed to the Lord his God from the belly of the fish, 2 saying, “I called out to the Lord, out of my distress, and he answered me; out of the belly of Sheol I cried, and you heard my voice. 3 For you cast me into the deep, into the heart of the seas, and the flood surrounded me; all your waves and your billows passed over me. 4 Then I said, ‘I am driven away from your sight; yet I shall again look upon your holy temple.’ 5 The waters closed in over me to take my life; the deep surrounded me; weeds were wrapped about my head 6 at the roots of the mountains. I went down to the land whose bars closed upon me forever; yet you brought up my life from the pit, O Lord my God. 7 When my life was fainting away, I remembered the Lord, and my prayer came to you, into your holy temple. 8 Those who pay regard to vain idols forsake their hope of steadfast love. 9 But I with the voice of thanksgiving will sacrifice to you; what I have vowed I will pay. Salvation belongs to the Lord!” 10 And the Lord spoke to the fish, and it vomited Jonah out upon the dry land.