1Yeryüzünde insanlar çoğalmaya başladı, kızlar doğdu.2İlahi varlıklar[1] insan kızlarının güzelliğini görünce beğendikleriyle evlendiler.3RAB, ‹‹Ruhum insanda sonsuza dek kalmayacak, çünkü o ölümlüdür›› dedi, ‹‹İnsanın ömrü yüz yirmi yıl olacak.››4İlahi varlıkların[2] insan kızlarıyla evlenip çocuk sahibi oldukları günlerde ve daha sonra yeryüzünde Nefiller[3] vardı. Bunlar eski çağ kahramanları, ünlü kişilerdi.5RAB baktı, yeryüzünde insanın yaptığı kötülük çok, aklı fikri hep kötülükte.6İnsanı yarattığına pişman oldu. Yüreği sızladı.7‹‹Yarattığım insanları, hayvanları, sürüngenleri, kuşları yeryüzünden silip atacağım›› dedi, ‹‹Çünkü onları yarattığıma pişman oldum.››8Ama Nuh RAB'bin gözünde lütuf buldu.9Nuh'un öyküsü şöyledir: Nuh doğru bir insandı. Çağdaşları arasında kusursuz biriydi. Tanrı yolunda yürüdü.10Üç oğlu vardı: Sam, Ham, Yafet.11Tanrı'nın gözünde yeryüzü bozulmuş, zorbalıkla dolmuştu.12Tanrı yeryüzüne baktı ve her şeyin ne denli bozulduğunu gördü. Çünkü insanlar yoldan çıkmıştı.13Tanrı Nuh'a, ‹‹İnsanlığa son vereceğim›› dedi, ‹‹Çünkü onlar yüzünden yeryüzü zorbalıkla doldu. Onlarla birlikte yeryüzünü de yok edeceğim.14Kendine gofer[4] ağacından bir gemi yap. İçini dışını ziftle, içeriye kamaralar yap.15Gemiyi şöyle yapacaksın: Uzunluğu üç yüz[5], genişliği elli[6], yüksekliği otuz arşın[7] olacak.16Pencere de yap, boyu yukarıya doğru bir arşını[8] bulsun. Kapıyı geminin yan tarafına koy. Alt, orta ve üst güverteler yap.17Yeryüzüne tufan göndereceğim. Göklerin altında soluk alan bütün canlıları yok edeceğim. Yeryüzündeki her canlı ölecek.18Ama seninle bir antlaşma yapacağım. Oğulların, karın, gelinlerinle birlikte gemiye bin.19Sağ kalabilmeleri için her canlı türünden bir erkek, bir dişi olmak üzere birer çifti gemiye al.20Çeşit çeşit kuşlar, hayvanlar, sürüngenler sağ kalmak için çifter çifter sana gelecekler.21Yanına hem kendin, hem onlar için yenebilecek ne varsa al, ilerde yemek üzere depola.››22Nuh Tanrı'nın bütün buyruklarını yerine getirdi.
Yaratılış 6
IBS-fordítás (Új Károli)
1 Lõn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.2 És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közûl, kiket megkedvelnek vala.3 És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy õ test; legyen életének ideje száz húsz esztendõ.4 Az óriások valának a földön abban az idõben, sõt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok [gyermekeket] szûlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitõl fogva híres-neves emberek voltak.5 És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.6 Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az õ szívében.7 És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színérõl; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.8 De Noé kegyelmet talála az Úr elõtt.9 Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.10 És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.11 A föld pedig romlott vala Isten elõtt és megtelék a föld erõszakoskodással.12 Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az õ útát a földön.13 Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett elõttem, mivelhogy a föld erõszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem õket a földdel egybe.14 Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belõl és kivûl szurokkal.15 Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing.16 Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülrõl; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt.17 Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élõ lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész.18 De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.19 És minden élõbõl, s minden testbõl, mindenbõl kettõt-kettõt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nõstények legyenek.20 A madarak közûl az õ nemök szerint, a barmok közûl az õ nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közûl az õ nemök szerint; mindenbõl kettõ-kettõ menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.21 Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehetõ, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelûl.22 És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.