1Gelin, RAB'be sevinçle haykıralım, Bizi kurtaran kayaya sevinç çığlıkları atalım,2Şükranla huzuruna çıkalım, O'na sevinç ilahileri yükseltelim!3Çünkü RAB ulu Tanrı'dır, Bütün ilahların üstünde ulu kraldır.4Yerin derinlikleri O'nun elindedir, Dağların dorukları da O'nun.5Deniz O'nundur, çünkü O yarattı, Karaya da O'nun elleri biçim verdi.6Gelin, tapınalım, eğilelim, Bizi yaratan RAB'bin önünde diz çökelim.7Çünkü O Tanrımız'dır, Bizse O'nun otlağının halkı, Elinin altındaki koyunlarız. Bugün sesini duyarsanız,8Meriva'da[1], o gün çölde, Massa'da[2] olduğu gibi, Yüreklerinizi nasırlaştırmayın.9Yaptıklarımı görmelerine karşın, Atalarınız orada beni sınayıp denediler.10Kırk yıl o kuşaktan hep iğrendim, ‹‹Yüreği kötü yola sapan bir halktır›› dedim, ‹‹Yollarımı bilmiyorlar.››11Bu yüzden öfkeyle ant içtim: ‹‹Huzur diyarıma[3] asla girmeyecekler!››
Mezmur 95
IBS-fordítás (Új Károli)
1 Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.5 A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.6 Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!7 Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]