Mezmur 78 | Kutsal Kitap Yeni Çeviri

Kutsal Kitap Yeni Çeviri

78. Mezmur

Asaf'ın Maskili

1 Dinle, ey halkım, öğrettiklerimi, Kulak ver ağzımdan çıkan sözlere. 2 Özdeyişlerle söze başlayacağım, Eski sırları anlatacağım, 3 Duyduğumuzu, bildiğimizi, Atalarımızın bize anlattığını. 4 Torunlarından bunları gizlemeyeceğiz; RAB'bin övgüye değer işlerini, Gücünü, yaptığı harikaları Gelecek kuşağa duyuracağız. 5 RAB Yakup soyuna koşullar bildirdi, İsrail'e yasa koydu. Bunları çocuklarına öğretsinler diye Atalarımıza buyruk verdi. 6 Öyle ki, gelecek kuşak, yeni doğacak çocuklar bilsinler, Onlar da kendi çocuklarına anlatsınlar, 7 Tanrı'ya güven duysunlar, Tanrı'nın yaptıklarını unutmasınlar, O'nun buyruklarını yerine getirsinler; 8 Ataları gibi inatçı, başkaldırıcı, Yüreği kararsız, Tanrı'ya sadakatsiz bir kuşak olmasınlar. 9 Oklarla, yaylarla kuşanmış Efrayimoğulları Savaş günü sırtlarını döndüler. 10 Tanrı'nın antlaşmasına uymadılar, O'nun yasasına göre yaşamayı reddettiler. 11 Unuttular O'nun işlerini, Kendilerine gösterdiği harikaları. 12 Mısır'da, Soan^[1] bölgesinde Tanrı harikalar yapmıştı atalarının önünde. 13 Denizi yarıp geçirmişti onları, Bir duvar gibi ayakta tutmuştu suları. 14 Gündüz bulutla, Gece ateş ışığıyla onlara yol göstermişti. 15 Çölde kayaları yarmış, Sanki dipsiz kaynaklardan Onlara kana kana su içirmişti. 16 Kayadan akarsular fışkırtmış, Suları ırmak gibi akıtmıştı. 17 Ama onlar çölde Yüceler Yücesi'ne başkaldırarak Günah işlemeye devam ettiler. 18 Canlarının çektiği yiyeceği isteyerek İçlerinde Tanrı'yı denediler. 19 ‹‹Tanrı çölde sofra kurabilir mi?›› diyerek, Tanrı'ya karşı konuştular. 20 ‹‹Bak, kayaya vurunca sular fışkırdı, Dereler taştı. Peki, ekmek de verebilir mi, Et sağlayabilir mi halkına?›› 21 RAB bunu duyunca çok öfkelendi, Yakup'a ateş püskürdü, Öfkesi tırmandı İsrail'e karşı; 22 Çünkü Tanrı'ya inanmıyorlardı, O'nun kurtarıcılığına güvenmiyorlardı. 23 Yine de RAB buyruk verdi bulutlara, Kapaklarını açtı göklerin; 24 Man yağdırdı onları beslemek için, Göksel tahıl verdi onlara. 25 Meleklerin^[2] ekmeğini yedi her biri, Doyasıya yiyecek gönderdi onlara. 26 Doğu rüzgarını estirdi göklerde, Gücüyle güney rüzgarına yol gösterdi. 27 Toz gibi et yağdırdı başlarına, Deniz kumu kadar kuş; 28 Ordugahlarının ortasına, Konakladıkları yerin çevresine düşürdü. 29 Yediler, tıka basa doydular, İsteklerini yerine getirdi Tanrı. 30 Ancak onlar isteklerine doymadan, Daha ağızları doluyken, 31 Tanrı'nın öfkesi parladı üzerlerine. En güçlülerini öldürdü, Yere serdi İsrail yiğitlerini. 32 Yine de günah işlemeye devam ettiler, O'nun harikalarına inanmadılar. 33 Bu yüzden Tanrı onların günlerini boşluk, Yıllarını dehşet içinde bitirdi. 34 Tanrı onları öldürdükçe O'na yönelmeye, İstekle O'nu yeniden aramaya başlıyorlardı. 35 Tanrı'nın kayaları olduğunu, Yüce Tanrı'nın kurtarıcıları olduğunu anımsıyorlardı. 36 Oysa ağızlarıyla O'na yaltaklanıyor, Dilleriyle yalan söylüyorlardı. 37 O'na yürekten bağlı değillerdi, Antlaşmasına sadık kalmadılar. 38 Yine de Tanrı sevecendi, Suçlarını bağışlıyor, onları yok etmiyordu; Çok kez öfkesini tuttu, Bütün gazabını göstermedi. 39 Onların yalnızca insan olduğunu anımsadı, Geçip giden, dönmeyen bir rüzgar gibi. 40 Çölde kaç kez O'na başkaldırdılar, Issız yerlerde O'nu gücendirdiler! 41 Defalarca denediler Tanrı'yı, İncittiler İsrail'in Kutsalı'nı. 42 Anımsamadılar O'nun güçlü elini, Kendilerini düşmandan kurtardığı günü, 43 Mısır'da gösterdiği belirtileri, Soan bölgesinde yaptığı şaşılası işleri. 44 Mısır'ın kanallarını kana çevirdi, Sularını içemediler. 45 Gönderdiği at sinekleri yedi halkı, Gönderdiği kurbağalar yok etti ülkeyi. 46 Ekinlerini tırtıllara, Emeklerinin ürününü çekirgelere verdi. 47 Asmalarını doluyla, Yabanıl incir ağaçlarını iri dolu taneleriyle yok etti. 48 Büyükbaş hayvanlarını kırgına, Küçükbaş hayvanlarını yıldırıma teslim etti. 49 Üzerlerine kızgın öfkesini, Gazap, hışım, bela Ve bir alay kötülük meleği gönderdi. 50 Yol verdi öfkesine, Canlarını ölümden esirgemedi, Onları salgın hastalığın pençesine düşürdü. 51 Mısır'da bütün ilk doğanları, Ham'ın çadırlarında bütün ilk çocukları vurdu. 52 Kendi halkını davar gibi götürdü, Çölde onları bir sürü gibi güttü. 53 Onlara güvenlik içinde yol gösterdi, korkmadılar; Düşmanlarınıysa deniz yuttu. 54 Böylece onları kendi kutsal topraklarının sınırına, Sağ elinin kazandığı dağlık bölgeye getirdi. 55 Önlerinden ulusları kovdu, Mülk olarak topraklarını İsrail oymakları arasında bölüştürdü. Halkını konutlarına yerleştirdi. 56 Ama onlar yüce Tanrı'yı denediler, O'na başkaldırdılar, Koşullarına uymadılar. 57 Döneklik edip ataları gibi ihanet ettiler, Güvenilmez bir yay gibi bozuk çıktılar. 58 Puta taptıkları yerlerle O'nu kızdırdılar, Putlarıyla O'nu kıskandırdılar. 59 Tanrı bunları duyunca çok öfkelendi, İsrail'i büsbütün reddetti. 60 İnsanlar arasında kurduğu çadırı, Şilo'daki konutunu terk etti. 61 Kudretini^[3] tutsaklığa, Görkemini^[4] düşman eline teslim etti. 62 Halkını kılıç önüne sürdü, Öfkesini kendi halkından çıkardı. 63 Gençlerini ateş yuttu, Kızlarına düğün türküsü söylenmez oldu. 64 Kâhinleri kılıç altında öldü, Dul kadınları ağlayamadı. 65 O zaman Rab uykudan uyanır gibi, Şarabın rehavetinden ayılan bir yiğit gibi oldu. 66 Düşmanlarını püskürttü, Onları sonsuz utanca boğdu. 67 Tanrı Yusuf soyunu reddetti, Efrayim oymağını seçmedi; 68 Ancak Yahuda oymağını, Sevdiği Siyon Dağı'nı seçti. 69 Tapınağını doruklar gibi, Sonsuzluk için kurduğu yeryüzü gibi yaptı. 70 Kulu Davut'u seçti, Onu koyun ağılından aldı. 71 Halkı Yakup'u, kendi halkı İsrail'i gütmek için, Onu yavru kuzuların ardından getirdi. 72 Böylece Davut onlara dürüstçe çobanlık etti, Becerikli elleriyle onlara yol gösterdi.

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Aszáf tanítása. &Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. 2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl. 3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk, 4 Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. 5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; 6 Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak; 7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák. 8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt. 9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján; 10 Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében; 11 Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik. 12 Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején. 13 Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt. 14 Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában. 15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl. 16 Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett: 17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában; 18 És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint. 19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? 20 Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének? 21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen; 22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében, 23 És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. 24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. 25 Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget, 26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet; 27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. 28 És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül. 29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik. 30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala: 31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá; 32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban. 33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben. 34 Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék. 35 És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok; 36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki. 37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez; 38 Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. 39 Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza. 40 Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?! 41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét. 42 Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól; 43 Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején. 44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat. 45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket. 46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának. 47 Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel. 48 Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek. 49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét. 50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté. 51 És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban. 52 Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában. 53 És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger. 54 És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével. 55 És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit. 56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait; 57 Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív. 58 Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. 59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá. 60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között; 61 Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe. 62 És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede. 63 Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg. 64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást. 65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz; 66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok. 67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét; 68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret. 69 És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált. 70 És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból. 71 A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét. 72 És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.