1Ey Tanrı, kulaklarımızla duyduk, Atalarımız anlattı bize, Neler yaptığını onların gününde, eski günlerde.2Elinle ulusları kovdun, Ama atalarımıza yer verdin; Halkları kırdın, Ama atalarımızın yayılmasını sağladın.3Onlar ülkeyi kılıçla kazanmadılar, Kendi bilekleriyle zafere ulaşmadılar. Senin sağ elin, bileğin, yüzünün ışığı sayesinde oldu bu; Çünkü sen onları sevdin.4Ey Tanrı, kralım sensin, Buyruk ver de Yakup soyu kazansın!5Senin sayende düşmanlarımızı püskürteceğiz, Senin adınla karşıtlarımızı ezeceğiz.6Çünkü ben yayıma güvenmem, Kılıcım da beni kurtarmaz;7Ancak sensin bizi düşmanlarımızdan kurtaran, Bizden nefret edenleri utanca boğan.8Her gün Tanrı'yla övünür, Sonsuza dek adına şükran sunarız. Sela9Ne var ki, reddettin bizi, aşağıladın, Artık ordularımızla savaşa çıkmıyorsun.10Düşman karşısında bizi gerilettin, Bizden tiksinenler bizi soydu.11Kasaplık koyuna çevirdin bizi, Ulusların arasına dağıttın.12Yok pahasına sattın halkını, Üstelik satıştan hiçbir şey kazanmadan.13Bizi komşularımızın yüzkarası, Çevremizdekilerin eğlencesi, alay konusu ettin.14Ulusların diline düşürdün bizi, Gülüyor halklar halimize.15Rezilliğim gün boyu karşımda, Utancımdan yerin dibine geçtim16Hakaret ve sövgü duya duya, Öç almak isteyen düşman karşısında.17Bütün bunlar başımıza geldi, Yine de seni unutmadık, Antlaşmana ihanet etmedik,18Döneklik etmedik, Adımlarımız senin yolundan sapmadı.19Oysa sen bizi ezdin, ülkemizi çakalların uğrağı ettin, Üstümüzü koyu karanlıkla örttün.20Eğer Tanrımız'ın adını unutsaydık, Yabancı bir ilaha ellerimizi açsaydık,21Tanrı bunu ortaya çıkarmaz mıydı? Çünkü O yürekteki gizleri bilir.22Senin uğruna her gün öldürülüyoruz, Kasaplık koyun sayılıyoruz.23Uyan, ya Rab! Niçin uyuyorsun? Kalk! Sonsuza dek terk etme bizi!24Niçin yüzünü gizliyorsun? Neden mazlum halimizi, üzerimizdeki baskıyı unutuyorsun?25Çünkü yere serildik, Bedenimiz toprağa yapıştı.26Kalk, yardım et bize! Kurtar bizi sevgin uğruna!
Mezmur 44
IBS-fordítás (Új Károli)
1 Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.3 Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.4 Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.27 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!