1Ya RAB, benimle uğraşanlarla sen uğraş, Benimle savaşanlarla sen savaş!2Al küçük kalkanla büyük kalkanı, Yardımıma koş!3Kaldır mızrağını, kargını beni kovalayanlara, ‹‹Seni ben kurtarırım›› de bana!4Canıma kastedenler utanıp rezil olsun! Utançla geri çekilsin bana kötülük düşünenler!5Rüzgarın sürüklediği saman çöpüne dönsünler, RAB'bin meleği artlarına düşsün!6Karanlık ve kaygan olsun yolları, RAB'bin meleği kovalasın onları!7Madem neden yokken bana gizli ağlar kurdular, Nedensiz çukur kazdılar,8Başlarına habersiz felaket gelsin, Gizledikleri ağa kendileri tutulsun, Felakete uğrasınlar.9O zaman RAB'de sevinç bulacağım, Beni kurtardığı için coşacağım.10Bütün varlığımla şöyle diyeceğim: ‹‹Senin gibisi var mı, ya RAB, Mazlumu zorbanın elinden, Mazlumu ve yoksulu soyguncudan kurtaran?››11Kötü niyetli tanıklar türüyor, Bilmediğim konuları soruyorlar.12İyiliğime karşı kötülük ediyor, Yalnızlığa itiyorlar beni.13-14Oysa onlar hastalanınca ben çula sarınır, Oruç tutup alçakgönüllü olurdum. Duam yanıtsız kalınca, Bir dost, bir kardeş yitirmiş gibi dolaşırdım. Kederden belim bükülürdü, Annesi için yas tutan biri gibi.15Ama ben sendeleyince toplanıp sevindiler, Toplandı bana karşı tanımadığım alçaklar, Durmadan didiklediler beni.16Tanrıtanımaz, alaycı soytarılar gibi, Diş gıcırdattılar bana.17Ne zamana dek seyirci kalacaksın, ya Rab? Kurtar canımı bunların saldırısından, Hayatımı bu genç aslanlardan!18Büyük toplantıda sana şükürler sunacağım, Kalabalığın ortasında sana övgüler dizeceğim.19Sevinmesin boş yere bana düşman olanlar, Göz kırpmasınlar birbirlerine Nedensiz benden nefret edenler.20Çünkü barış sözünü etmez onlar, Kurnazca düzen kurarlar ülkenin sakin insanlarına.21Beni suçlamak için ağızlarını ardına kadar açtılar: ‹‹Oh! Oh!›› diyorlar, ‹‹İşte kendi gözümüzle gördük yaptıklarını!››22Olup biteni sen de gördün, ya RAB, sessiz kalma, Ya Rab, benden uzak durma!23Uyan, kalk savun beni, Uğraş hakkım için, ey Tanrım ve Rab'bim!24Adaletin uyarınca haklı çıkar beni, ya RAB, Tanrım benim! Gülmesinler halime!25Demesinler içlerinden: ‹‹Oh! İşte buydu dileğimiz!››, Konuşmasınlar ardımdan: ‹‹Yedik başını!›› diye.26Utansın kötü halime sevinenler, Kızarsın yüzleri hepsinin; Gururla karşıma dikilenler Utanca, rezalete bürünsün.27Benim haklı çıkmamı isteyenler, Sevinç çığlıkları atıp coşsunlar; Şöyle desinler sürekli: ‹‹Kulunun esenliğinden hoşlanan RAB yücelsin!››28O zaman gün boyu adaletin, Övgülerin dilimden düşmeyecek.
Mezmur 35
IBS-fordítás (Új Károli)
1 Dávidé. &Perelj Uram a velem perlõkkel; harczolj a velem harczolókkal.2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket].6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.8 Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.11 Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.13 Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:15 Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,16 Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.22 Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem!23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt!26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét.28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.