Mezmur 102 | Kutsal Kitap Yeni Çeviri

Kutsal Kitap Yeni Çeviri

102. Mezmur

Zayıf düşünce derdini RAB'be döken mazlumun duası

1 Ya RAB, duamı işit, Yakarışım sana erişsin. 2 Sıkıntılı günümde yüzünü benden gizleme, Kulak ver sesime, Seslenince yanıt ver bana hemen. 3 Çünkü günlerim duman gibi yok oluyor, Kemiklerim ateş gibi yanıyor. 4 Yüreğim kırgın yemiş ot gibi kurudu, Ekmek yemeyi bile unuttum. 5 Bir deri bir kemiğe döndüm Acı acı inlemekten. 6 Issız yerlerdeki ishakkuşunu andırıyorum, Viranelerdeki kukumav gibiyim. 7 Gözüme uyku girmiyor, Damda yalnız kalmış bir kuş gibiyim. 8 Düşmanlarım bütün gün bana hakaret ediyor, Bana dil uzatanlar adımı lanet için kullanıyor. 9-10 Kızıp öfkelendiğin için Külü ekmek gibi yiyor, İçeceğime gözyaşı katıyorum. Beni kaldırıp bir yana attın. 11 Günlerim akşam uzayan gölge gibi yitmekte, Ot gibi sararmaktayım. 12 Ama sen, sonsuza dek tahtında oturursun, ya RAB, Ünün kuşaklar boyu sürer. 13 Kalkıp Siyon'a sevecenlik göstereceksin, Çünkü onu kayırmanın zamanıdır, beklenen zaman geldi. 14 Kulların onun taşlarından hoşlanır, Tozunu bile severler. 15 Uluslar RAB'bin adından, Yeryüzü kralları görkeminden korkacak. 16 Çünkü RAB Siyon'u yeniden kuracak, Görkem içinde görünecek. 17 Yoksulların duasına kulak verecek, Yalvarışlarını asla hor görmeyecek. 18 Bunlar gelecek kuşak için yazılsın, Öyle ki, henüz doğmamış insanlar RAB'be övgüler sunsun. 19 RAB yücelerdeki kutsal katından aşağı baktı, Göklerden yeryüzünü gözetledi, 20 Tutsakların iniltisini duymak, Ölüm mahkûmlarını kurtarmak için. 21-22 Böylece halklar ve krallıklar RAB'be tapınmak için toplanınca, O'nun adı Siyon'da, Övgüsü Yeruşalim'de duyurulacak. 23 RAB gücümü kırdı yaşam yolunda, Ömrümü kısalttı. 24 ‹‹Ey Tanrım, ömrümün ortasında canımı alma!›› dedim. ‹‹Senin yılların kuşaklar boyu sürer! 25 ‹‹Çok önceden attın dünyanın temellerini, Gökler de senin ellerinin yapıtıdır. 26 Onlar yok olacak, ama sen kalıcısın. Hepsi bir giysi gibi eskiyecek. Onları bir kaftan gibi değiştireceksin, Geçip gidecekler. 27 Ama sen hep aynısın, Yılların tükenmeyecek. 28 Gözetiminde yaşayacak kullarının çocukları, Senin önünde duracak soyları.››

IBS-fordítás (Új Károli)

1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. 2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! 3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! 4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök. 5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem. 6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt. 7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon. 8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn. 9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám. 10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem, 11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem. 12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam. 13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.] 14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ. 15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. 16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet; 17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében. 18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta. 19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat. 20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr. 21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait. 22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben. 23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. 24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat. 25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.] 26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. 27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. 28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. 29 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted.