1RAB Musa'ya şöyle dedi: ‹‹Firavunun yanına git ve ona de ki, ‹RAB şöyle diyor: Halkımı salıver, bana tapsınlar.2Eğer halkımı salıvermeyi reddedersen, bütün ülkeni kurbağalarla cezalandıracağım.3Irmak kurbağalarla dolup taşacak. Kurbağalar çıkıp sarayına, yatak odana, yatağına, görevlilerinin ve halkının evlerine, fırınlarına, hamur teknelerine girecekler.4Senin, halkının, bütün görevlilerinin üstüne sıçrayacaklar.›5‹‹Harun'a de ki, ‹Elindeki değneği ırmakların, kanalların, havuzların üzerine uzatıp kurbağaları çıkart; Mısır'ı kurbağalar kaplasın.› ››6Böylece Harun elini Mısır'ın suları üzerine uzattı; kurbağalar çıkıp Mısır'ı kapladı.7Ancak büyücüler de kendi büyüleriyle aynı şeyi yaptılar ve ülkeye kurbağaları saldılar.8Firavun Musa'yla Harun'u çağırtıp, ‹‹RAB'be dua edin, benim ve halkımın üzerinden kurbağaları uzaklaştırsın›› dedi, ‹‹O zaman halkınızı RAB'be kurban kessinler diye salıvereceğim.››9Musa, ‹‹Sen karar ver›› diye karşılık verdi, ‹‹Bunu sana bırakıyorum. Kurbağalar senden ve evlerinden uzak dursun, yalnız ırmakta kalsınlar diye senin, görevlilerin ve halkın için ne zaman dua edeyim?››10Firavun, ‹‹Yarın›› dedi. Musa, ‹‹Peki, dediğin gibi olsun›› diye karşılık verdi, ‹‹Böylece bileceksin ki, Tanrımız RAB gibisi yoktur.11Kurbağalar senden, evlerinden, görevlilerinden, halkından uzaklaşacak, yalnız ırmakta kalacaklar.››12Musa'yla Harun firavunun yanından ayrıldılar. Musa RAB'bin firavunun başına getirdiği kurbağa belası için RAB'be feryat etti.13RAB Musa'nın isteğini yerine getirdi. Kurbağalar evlerde, avlularda, tarlalarda öldüler.14Kurbağaları yığın yığın topladılar. Ülke kokudan geçilmez oldu.15Ancak firavun ülkenin rahatladığını görünce, RAB'bin söylediği gibi inatçılık etti ve Musa'yla Harun'u dinlemedi.
Sivrisinek Belası
16RAB Musa'ya şöyle dedi: ‹‹Harun'a de ki, ‹Değneğini uzatıp yere vur, yerdeki toz sivrisineğe dönüşsün, bütün Mısır'ı kaplasın.› ››17Öyle yaptılar. Harun elindeki değneği uzatıp yere vurunca, insanlarla hayvanların üzerine sivrisinekler üşüştü. Mısır'da yerin bütün tozu sivrisineğe dönüştü.18Büyücüler de kendi büyüleriyle tozu sivrisineğe dönüştürmek istedilerse de başaramadılar. İnsanların, hayvanların üzerini sivrisinek kapladı.19Büyücüler firavuna, ‹‹Bu işte Tanrı'nın parmağı var›› dediler. Ne var ki, RAB'bin söylediği gibi firavun inat etti, Musa'yla Harun'u dinlemedi.
Atsineği Belası
20RAB Musa'ya şöyle dedi: ‹‹Sabah erkenden kalk, firavun ırmağa inerken onu karşıla ve şöyle de: ‹RAB diyor ki, halkımı salıver, bana tapsınlar.21Halkımı salıvermezsen senin, görevlilerinin, halkının, evlerinin üzerine atsineği yağdıracağım. Mısırlılar'ın evleri ve üzerinde yaşadıkları topraklar atsinekleriyle dolup taşacak.22‹‹ ‹Ama o gün halkımın yaşadığı Goşen bölgesinde farklı davranacağım. Orada atsineği olmayacak. Böylece bileceksin ki, bu ülkede RAB benim.23Kendi halkımla senin halkın arasına fark koyacağım. Yarın bu belirti gerçekleşecek.› ››24RAB dediğini yaptı. Firavunun sarayına, görevlilerinin evlerine sürü sürü atsineği gönderdi. Mısır atsineği yüzünden baştan sona harap oldu.25Firavun Musa'yla Harun'u çağırtıp, ‹‹Gidin, bu ülkede Tanrınız'a kurban kesin›› dedi.26Musa, ‹‹Bu doğru olmaz›› diye karşılık verdi, ‹‹Çünkü Mısırlılar Tanrımız RAB'be kurban kesmeyi iğrenç sayıyorlar. İğrenç saydıkları bu şeyi gözlerinin önünde yaparsak bizi taşlamazlar mı?27Tanrımız RAB'be kurban kesmek için, bize buyurduğu gibi üç gün çölde yol almalıyız.››28Firavun, ‹‹Çölde Tanrınız RAB'be kurban kesmeniz için sizi salıveriyorum›› dedi, ‹‹Yalnız çok uzağa gitmeyeceksiniz. Şimdi benim için dua edin.››29Musa, ‹‹Yarın atsineklerini firavunun, görevlilerinin, halkının üzerinden uzaklaştırsın diye, yanından ayrılır ayrılmaz RAB'be dua edeceğim›› dedi, ‹‹Yalnız firavun RAB'be kurban kesmek için halkın gitmesini önleyerek bizi yine aldatmamalı.››30Musa firavunun yanından çıkıp RAB'be dua etti.31RAB Musa'nın isteğini yerine getirdi; firavunun, görevlilerinin, halkının üzerinden atsineklerini uzaklaştırdı. Tek sinek kalmadı.32Öyleyken, firavun bir kez daha inatçılık etti ve halkı salıvermedi.
Mısırdan Çıkış 8
IBS-fordítás (Új Károli)
1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.2 Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé én egész határodat békákkal verem meg.3 És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemenczéidbe és sütõteknõidbe.4 És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.5 És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki kezedet a te vesszõddel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Égyiptom földére.6 És kinyujtá kezét Áron Égyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék Égyiptom földét.7 De az írástudók is úgy cselekedének az õ titkos mesterségökkel és felhozák a békákat Égyiptom földére.8 És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemrõl a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.9 Mózes pedig monda a Faraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a békák tõled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg.10 Felele a [Faraó:] Holnapra. És monda [Mózes:] A mint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.11 És eltávoznak a békák tõled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtõl; csak a folyóvízben maradnak meg.12 És kiméne Mózes és Áron a Faraótól és kiálta Mózes az Úrhoz a békák felõl, a melyeket a Faraóra bocsátott vala.13 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezõkrõl.14 És rakásokba gyûjték azokat össze és a föld megbüszhödék.15 S a mint látá a Faraó, hogy baja könnyebbûl, megkeményíté az õ szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr.16 És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vesszõdet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén.17 És aképen cselekedének. Áron kinyujtá kezét az õ vesszejével és megsujtá a föld porát, és tetvek lõnek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lõn egész Égyiptom földén.18 És úgy cselekedének az írástudók is az õ varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elõ, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon.19 És mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a Faraó szíve, és nem hallgata reájok; a mint mondotta vala az Úr.20 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe; ímé kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.21 Mert ha el nem bocsátod az én népemet, ímé én bocsátok te reád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az Égyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, a melyen õk vannak.22 De különválasztom azon a napon a Gósen földét, a melyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr ezen a földön.23 És különbséget tészek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség.24 És aképen cselekedék az Úr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a Faraó házára és az õ szolgái házára, és egész Égyiptom földén pusztává lõn a föld az ártalmas bogarak miatt.25 És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Istenteknek ezen a földön.26 Mózes pedig monda: Nincs rendén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak a mi Istenünknek, a mi utálatos az Égyiptombeliek elõtt: ímé, ha azt áldozzuk az õ szemeik elõtt, a mi az Égyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket?27 Háromnapi járó földre megyünk a pusztába és úgy áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, a mint megmondja nékünk.28 És monda a Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak Istenteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok érettem.29 Mózes pedig monda: Ímé én kimegyek te tõled és imádkozom az Úrhoz és eltávoznak az ártalmas bogarak a Faraótól és az õ szolgáitól és az õ népétõl holnap; csak megint el ne ámítson a Faraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az Úrnak.30 És kiméne Mózes a Faraótól és imádkozék az Úrhoz.31 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék; s eltávozának az ártalmas bogarak a Faraótól, szolgáitól és népétõl; egy sem marada.32 De a Faraó ezúttal is megkeményíté az õ szívét és nem bocsátá el a népet.